Sosem titkoltam, hogy ez nem egy egyedi blog, sokszor sablonos, én mégis teljes szívemmel szerettem, próbáltam mindent beleadni. Hozzám nőtt, rengeteg időt töltöttem az írásával, bármennyire is vicces, de sok mindent túlélt velem, ha lehet így mondani. Mizujs veled? Mondjuk legyen egy óra.

Drága, csodálatos, egyetlen, utánozhatatlan, pótolhatatlan, túlzó és legédesebb Olvasóim! Sajnálom, amiért csak most raktam ki az utószót, holott a múlt hétre ígértem, de az igazság az, hogy nem szerettem volna, mielőtt nem válaszolok a kommentjeitekre. Ezt szombaton mind el akartam intézni, csak sajnos belázasodtam, így nem sikerült. Ezúton is bocsánatot kérek! Szeretnék boldog békés karácsonyt, kellemes ünnepeket és előre is élményekben gazdag, pihentető szünetet kívánni Nektek! Sokáig gondolkoztam, va.

Askfm- tedd fel a kérdéseid. Újabb bejegyzés a blogon, gyertek olvassátok. Gondolatok, ide vagy oda. Maradni vagy menekülni? És most miután eme aggodalmamat megosztottam veletek ideje lenne rátérnem arra miért is pötyögök itt most nektek. A tavalyi év folyamán az a megállapodás született bennem, hogy én 2015.

Visszatértem a munkámhoz, felkértek, hogy készítsek egy fotósorozatot a Rolling Stones nyugdíjas tagjaival. Hatalmas megtiszteltetés volt, hiszen nem dolgozom olyan régóta pályán, mint sok más fotós, akik 10-15 éves pályafutásuk alatt kapnak ilyen lehetőséget. Éppen aludni készültem, amikor valaki csengetett. Elképzelni sem tudtam, hogy ki lehet az az éjszaka közepén. Helló Louis, hát te? Leültünk a kanapéra.

Itt a nyár avagy beindul a műszak. Ígéretem szerint Júniustól elérhető vagyok, így azokat a rendeléseket amik Június 1 után jöttek a blog e-mail fiókjára elkészítem. Kóddal készített design-et nem tudok. Hogy éppen most mi is elérhető. hát a design rendelés kivételével minden, azt csak a vizsgaidőszakom után szeretném bevez.

Igazság szerint fogalmam sincs, hogy van-e itt még valaki, aki 3 hónap után, hajlandó lesz elolvasni az első fejezetet, de kezdjünk bele. Nem is tudom hol kezdjem. szörnyen röstellem, amiért ennyire elhanyagoltam a blogot és már szinte a prológus után elveszett a remény, hogy ennek lesz-e valaha folytatása.