Sajnálom a blog befejeződik nincs ihletem. Késöbb folytatom egy másik bloggal de egyenlőre befejezem az irást. Amint beléptünk az ajtón cigi füst szag ütötte meg az orromat. Láttam hogy a négy lány jön felénk ahogy sejtettem. Jack megfogta a csuklóm és behúzott a táncoló tömegbe. Nem szeretnék táncolni, szégyellős vagyok. De ugye nem haragszol? .

Sosem titkoltam, hogy ez nem egy egyedi blog, sokszor sablonos, én mégis teljes szívemmel szerettem, próbáltam mindent beleadni. Hozzám nőtt, rengeteg időt töltöttem az írásával, bármennyire is vicces, de sok mindent túlélt velem, ha lehet így mondani. Mizujs veled? Mondjuk legyen egy óra.

Visszatértem a munkámhoz, felkértek, hogy készítsek egy fotósorozatot a Rolling Stones nyugdíjas tagjaival. Hatalmas megtiszteltetés volt, hiszen nem dolgozom olyan régóta pályán, mint sok más fotós, akik 10-15 éves pályafutásuk alatt kapnak ilyen lehetőséget. Éppen aludni készültem, amikor valaki csengetett. Elképzelni sem tudtam, hogy ki lehet az az éjszaka közepén. Helló Louis, hát te? Leültünk a kanapéra.

Visszaérve a szállásra első dolgunk volt letusolni, aztán eszembe jutott Roni igérete a partról. Roni, hozd a laptop-ot! Kiáltottam neki, mire engedelmeskedett. Pet sem akart kimaradni, ezért levetőtött Roni másik oldalára. Bekapcsolta a gépet, majd amikor megjelent a Google, átváltott a képkeresőre, és beírta a friss ismeretségem nevét.

Harmadik rész - Kilencedik fejezet. Sajnálom, butaság volt az egész. Teljesen mindegy, hogyan történt, tudnia kellene már, Mr. Tomlinson, hogy ha egy fotót vagy videót megcsinál, azt soha többé nem semmisítheti meg! Felfogja, hogy milyen súlyos ügyről van szó? 8211; Jane mély levegőt vett.

Hűha, ez az utolsó bejegyzés, amit ide írok, úgyhogy próbálok összeszedni minden fontos dolgot, amit még szeretnék elmondani Nektek. Ami azt illeti, lehet, hogy nem fog annyira jól menni, mert éppen most fejeztem be az Epilógus alá írt kommentjeitekre a válasz adást, és még mindig a hatása alatt vagyok. Azért mindent megteszek! Az összes kommentet, az összes kedves szót, az összes nyomot, amit magatok után hagytatok.

A nő szájából vér folyik de ez nem a festmény része. Ez valódi vér! Tudom hogy ez nem szőke, de ez a Victoria Frances festmény, és a mai álmom adta az ihletet ehhez a kis szösszenethez. Mivel ma munkaügyben nem leszek gépnél, a horrort meg amúgy is csak este érdemes olvasni, kaptok egy adag képet. Íme a Tóvidék, a gróf kúriája, kastélya nevezzétek aminek akarjátok. A kastély, az istállóból nézve.

Hol a rohadt életbe van az elsősegély doboz? Mindegy, hagytam az egészet a fenébe, vissza kell sietnem Bellához, már egy jó ideje eljöttem, legalább 10 perce. Ahogy átfutottam az erdőn és pár méterre voltam a sziklától, nem láttam Bellát. SEHOL! Kiáltottam újra és újra. A barátnőm szólítása után erőt vettem magamon, majd odarohantam a sziklához. Körbetekintettem, de sehol nem láttam. Újra szólítottam, majd leguggoltam a pereméhez és lenéztem.

Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit. Fejeztem ki meglepettségemet, nem éppen a legszebb szavakkal. Megdöbbenve bámultam a tvben az egyik pletykaműsort, aminek sajnálatos módon meghökkentően sok valóságalapja volt. Úristen, mekkora marha vagyok! Kezdtem el járkálni a szobába-Miért csináltam ezt? Kezdtem el az ajtófélfába verni a fejem-Mekkora egy idióta vagyok! Macy, nagy baj lenne, ha elmennék? Oh, nembaj, menj csak! .

Kicsit homályos a kép, na nem baj.