Nem gondoltam hogy még visszajövök ide,jobban mondva írok is,de így jó sok hónappal a befejezés után is bővültünk,amit azért szeretnék megköszönni. Nos,ennyit szerettem volna,és későn,de azért remélem mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek! 2013 szeptember 24. Elég legyen annyi,ami a szokásos.

Drága, csodálatos, egyetlen, utánozhatatlan, pótolhatatlan, túlzó és legédesebb Olvasóim! Sajnálom, amiért csak most raktam ki az utószót, holott a múlt hétre ígértem, de az igazság az, hogy nem szerettem volna, mielőtt nem válaszolok a kommentjeitekre. Ezt szombaton mind el akartam intézni, csak sajnos belázasodtam, így nem sikerült. Ezúton is bocsánatot kérek! Szeretnék boldog békés karácsonyt, kellemes ünnepeket és előre is élményekben gazdag, pihentető szünetet kívánni Nektek! Sokáig gondolkoztam, va.

Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy 9000 az oldalmegjelenítés. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember olvassa majd! Nagyon szépen köszönöm ezt a szép számot nektek! Ezer csók, Dodó. Meglepődve vettem észre, hogy 7000 a látogatottság. Ez aztárt is nagyon meglepett, mert már augusztusba abbahagytam a blogot és, akkor még a 6000 sem volt meg, most meg már a hétezerről beszélünk! Köszönöm, hogy olvastok! 2014 augusztus 22. ÁÁÁ, el sem hiszem! .

Harmadik rész - Kilencedik fejezet. Sajnálom, butaság volt az egész. Teljesen mindegy, hogyan történt, tudnia kellene már, Mr. Tomlinson, hogy ha egy fotót vagy videót megcsinál, azt soha többé nem semmisítheti meg! Felfogja, hogy milyen súlyos ügyről van szó? 8211; Jane mély levegőt vett.

Hűha, ez az utolsó bejegyzés, amit ide írok, úgyhogy próbálok összeszedni minden fontos dolgot, amit még szeretnék elmondani Nektek. Ami azt illeti, lehet, hogy nem fog annyira jól menni, mert éppen most fejeztem be az Epilógus alá írt kommentjeitekre a válasz adást, és még mindig a hatása alatt vagyok. Azért mindent megteszek! Az összes kommentet, az összes kedves szót, az összes nyomot, amit magatok után hagytatok.

Céltalanul kapcsolgattam a csatornákat, amikor megpillantottam valamit. Fejeztem ki meglepettségemet, nem éppen a legszebb szavakkal. Megdöbbenve bámultam a tvben az egyik pletykaműsort, aminek sajnálatos módon meghökkentően sok valóságalapja volt. Úristen, mekkora marha vagyok! Kezdtem el járkálni a szobába-Miért csináltam ezt? Kezdtem el az ajtófélfába verni a fejem-Mekkora egy idióta vagyok! Macy, nagy baj lenne, ha elmennék? Oh, nembaj, menj csak! .

Nem tudnám, meg mondani mit érzek. Este 8 óra, apám elment. Ahogy kimondtam ezt a szót, megcsörrent a telefon.

A rendelő székén ülve, Harry térdein lógattam a lábaimat. Kérdezte aggodalmas tekintettel, megtörve a csendet. Nem akartam hogy elmenjen turnézni, de mit tehetek? A nővér mosolyogva nyitotta ki az ajtót, és kérte hogy menjünk be. Harry a kezemet fogva vezetett be a rendelőbe, ahol leültünk a székekre. Harry a száját rágcsálva bámulta a padlót, nem akart itthon hagyni, de biztatótan megszorítottam a kez.

Időzítővel csináltam, így remélem pont éjfélkor fel is került a rész. Szóval akkor ez az év első része. Fogadjátok sok szeretettel és remélem ebben az évben is velem tartotok. Megpróbálok majd gyakrabban hozni részeket, mert ez az egy okozott nagy megakadást, de most már remélem menni fog jobban. Mindegyikőtöknek Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! Jó olvasást, hagyjatok nyomot magatok után.

Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá ehhez.