Meg is érkeztem az írói utószóval, ami a legutolsó bejegyzés lesz ezen a blogon. Nézzétek el nekem, ha néha értelmetlen vagy kusza, nehéz volt lezárni ezt az egészet. Kezdeném azzal, amit a legfontosabbnak tartok. Egy irdatlan nagy köszönöm mindenkinek! Nak és Bella Everdeen. Nek a két gyönyörű fejlécért,. Több, mint 110 000 oldalmegtekintés. Tulajdonképpen nem tudom mit mondhatnék meg. Ez a blog rengeteget jelentett nekem, el sem hiszem, hogy má.

Két hét elteltével, amit mi is pihenéssel töltöttünk, na meg írással. Megérkezett a következő rész, ami reméljük elnyeri majd ismét a tetszéseteket. Szeretnénk megköszönni a támogatásotokat, mert nélkületek sehol nem lennénk. Köszön mosollyal az arcán, de azért észre veszem az aggodalmat és kérdések sokaságát a szemeiben. - Anya ő itt Ryan Hamilton a fotósom, Ryan ő itt az anyukám Lou és a kishúgom Lux. - mutattam be őket egymásnak. Ugyan már csak az igazsá.

00 My pleasure to meet you! Nem is tudom, hogyan kezdjem megmagyarázni az eltűnésemet, hiszen nincsen értelme, tudom. Csak az elmúlt pár hónap kicsit megterhelő volt számomra, és nem is nagyon tudtam fent lenni, hogy közöljem, hogy egy kis szünet lesz az iskola végéig. 00 My pleasure to meet you! Nem más mint az Ördög. Igaz nevén Robin Cox, aki a világot szeretné meghódítani. Magának akarja tudni, ezzel minden katonai, légi, állomást megszüntet.

Más hosszú ideje élek ebben a lakásban, de még most is vannak olyan pillanataim, amikor fogalmam sincs, hogy hol kéne keressem az adott tárgyat. Ezt valahogy sosem fogom a sajátomnak érezni, hiszen itt nem igazán vannak emlékem, nem olyan emlékek ezek, amik miatt otthonomnak érezhetném ezt a helyet. Hányszor mondjam még el neked, hogy mennyire utálom, ha elkésel - dörren rám Derek, amint belépek az ajtón. Ez is jól kezdődik -. Fáradtan csavarom le a vizes.

A búcsú csak akkor nehéz,. Ha tudjuk, hogy végleges. Ez a legutolsó bejegyzés ezen a blogon. Elég furcsa érzés, ugyanis 140-en iratkoztatok fel. Te jó ég, még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg ennyien olvastatok! Szóval nagyon-nagyon szépen köszönök mindent! Egyre többen iratkoztatok fel, annál jobban izgultam. Féltem, hogy csalódást okozok nektek, féltem, hogy valamit elrontok. De ti itt maradtatok és olvastatok, amiért soha nem tudok elég hálás lenni! Szeretnék pár szót mondani a két főszereplőről.

Senki másra nincs szükségem, ha ő mellettem van. Nem érdekel, sem a pénz sem semmi, csak az, hogy ő velem legyen és sose hagyjon el. Bármit képes vagyok nélkülözni, rajta kívül. Nézek fel rá, mosolyogva. Az egész arca ragyog, én pedig ennek köszönhetően nem is lehetnék boldogabb. Ha ő boldog, én is az vagyok, ha szomorú, akkor én is az vagyok. Ez nem fog megtörténni -simítok végig az arcán. - Ha szeretnéd megcsíplek, hogy biztos légy benne, hogy ébren vagy - kuncogok fel.

Bök meg az orrával valaki, visszarepítve a jelenbe. Nem kell kinyitnom a szemeim, hogy tudjam az illető Andy, hiszen egyből felismerem az illatáról és a hangjáról. Kezeit a derekam köré fonja, majd szorosan elém áll. - Azt hiszem kicsit sokat ittál, nem igaz? Hagyjál már Andy - nézek a szemeibe, mire a vigyora csak szélesedik. - Nem is ittam sokat, csak hát nem igazán ettem és aludtam. meg, meg itt vagy te is - motyogom. Gyere ide - húz szorosan magához, mire én megkönnyebbülten ka.