Tudom, hogy ez a blog bezárt, és már nem is nagyon üzemel, de azért kiírom, hogy szeretném, ha a másik aktív oldalamra is benéznétek. Ott hosszabb terjedelmű, több részes novellákat írok. Ha felkeltette az érdeklődésetek, semmiképpen ne mulasszátok el. Szép estét, minden kedves olvasómnak! Következő említendő fontos dolog. Volt egy bétám; Sam Row. Ez kinek a műve? Szemeim teniszlabda .

Igen, jól látjátok, visszatért a Behind the Fairytale, hacsak egy extra rész erejéig is. A blog bezárásának egyéves évfordulójára írtam nektek egy új fejezetet, amiben megtudhatjátok, hogyan is terveztem el Mary-Lou 2015-ös évét. Remélem, hogy érdekelni fog benneteket ez a kis meglepetés, és számíthatok a véleményetekre továbbra is! 2015 március 19. Inn Fakta produkciós irodája, Oslo, Norvégia. Vetette fel hirtelen Tooji, mire meg.

Úgy döntöttem, nincs szükség még egy utolsó fejezetre, ezért az epilógust kissé hosszabbra hagytam, minden fontosabb dolognak helyet hagyva.

Jön az új sztori, avagy ennyit a szünetről. Régebben megfogalmazódott már egy történet a fejemben, amit Alex Turner, az Arctic Monkeys énekese ihletett. Ez a történet akkor még teljesen más irányban kezdett kibontakozni, de mára már látom, mi is lesz belőle. A nő egy titkos társa.

Farkasordító hideg van - apa hangja kiragad a megfigyelésből, a bőröndöket a fal mellé állítva osztja meg velünk a közérdekű közleményt, majd miután anyától egy lomha biccentést kap reakciónak, el hagyja a házat, s az udvarra sétál. Merre van a gyufa? Apa zihálva lép be a konyhába, kérdését anya felé irányítja, aki túlságosan el van merülve a próbálkozásban, ahhoz, hogy válaszoljon, így apa rám emeli barna szemeit. Jesszusom - kapok mellkasomhoz, aminek következ.

Ez lesz az utolsó fejezet, köszönöm az eddigi visszajelzéseket, és hogy olvastatok. Egy utcába fordultunk be, a sikítások elhaltak. Egy épület árnyékában álltunk meg. Egy apró, de annál otthonosabb kávézóba ültünk be, ahol selyemszőnyeg volt a padlón, és bordó huzat volt a falak és ablakok mellett kialakított bokszokban.

Drága, egyetlen, legédesebb Olvasóim! Elérkezett ez a bejegyzés is. Az epilógust délelőtt raktam föl, amit követ ez a kis szösszenet. Fogalmam sincs hol kezdjem, kicsit még a történet hatása alatt vagyok, hiszen nehéz befejezni ezt az egészet. A legfontosabb, amit szeretnék mondani, KÖSZÖNET MINDENÉRT.

17 - A múlt árnyai. LEFEKTETEM BRIA-T, CSENDESEN ALSZIK. Apró csókot nyomok az arcára, amitől mocorogni kezd, de nem ébred fel. Düh tombol bennem, és legszíves ebben mindent szétvernék. De a lány, aki mellettem fekszik és hal kan szuszog , mindent elfelejtet velem. Visz ont ha felébred, mindent el kell mo ndania. Felállok és miután nagy levegőt vette m és betakargattam Briana-t, kifelé indulok a szobánk ból. A folyosón halk moraj jelzi a többi vendég létezését. Jól vagy, Eliott? .

Pár órát késtem a résszel, amit sajnálok, de így is elég nehezen hoztam össze. Azért remélem tetszeni fog, köszönöm a pipákat, és a kommenteket is, amint időm engedi válaszolni fogok rájuk! Megyek, hozok jeget. Pár másodpercen belül Noah is megérkezik a konyhába, csókkal köszönti a barátnőjét. Elnézem őket, mennyire boldogok, és összeillenek. Beth, ezt nem tartom jó ötletnek. Ki az az Ethan? Nem mennénk ki a levegőre egy kicsit? Csak az erkélyt tudom ajánlani, sajn.