Frissítések tervezete and egy kis infó. Ezek után következik a SZJÚ, majd a GFTP, ugyan ebben a szellemben.

A repülőn elköszöntünk a többiektől, s a terminálban Apát kerestem a szemeimmel. Gyorsan meg is találtuk egymást, de nekem feltűnt valami. Az én mindig mosolygós, vicces édesapám szemei gondterheltek voltak. Felénk azt mutatta, hogy minden rendben van én azonban éreztem, hogy valami történt.

Tudom, rövid lett ezért bocsánat. De mint láthatjátok érdekes dolgok lesznek még a történetben. Jó újra itthon lenni! Szólaltam meg miután kiszálltam Kimi autójából. Hát igen, mindig jó haza jönni. - értett velem egyet a finn is és megindult a csomagtartó felé. Kivette a csomagjainkat és elosztotta őket. - vigyorogtam rá és közelebb sétáltam.

Aki bújt, aki nem. Már rég nem hallhattatok rólam, hiszen ez a felület már jó ideje nem elérhető számotokra. Aki eddig esetleg abban a hitben élt, hogy a blog bezárt, akkor azt ki kell ábrándítsam, ugyanis. A dobpergést meg hasonlókat nyugodtan mellőzhetjük, mert ez nem az az ünnepélyes visszatérés. Azért, mert ezt a. Bejegyzést nem most, hanem hónapokkal ezelőtt közölnöm kellett volna veletek. Még egyszer köszönöm azoknak, ak.

A következő fejezet is ugyanakkora hosszú lesz legalább, mint az első. Csak beteg lettem és végig aludtam a hétvégét. Elnézést kérek az idő veszteségért! Igyekszem írni és közzétenni! A bejegyzésre mutató linkek. A múlt főnixe - 1. Igen máris itt az első rész. Na jó azért ennél lassabb lesz egy kicsivel a tempóm. Személyek képét, tulajdonságait külön fogom majd hozni.

Nagyon eltökélten indulok neki a harmadik napnak, és biztatom magam, hogy már csak ezt az egyet kell kibírni, holnap itthon lesz végre a Lizó és véget ér ez a rémálom. Ám minél közelebb kerülök a bárhoz, annál inkább marad le mögöttem a magabiztosságom. Szűkölök akár egy kölyökkutya, ha nem találja az anyját. Gyűlölöm ezt a Kivit! És nem hátrálok meg! 8211; állít meg a .

Nem azoké a siker akik sosem buktak el, hanem azoké akik elbuktak, de fel tudtak állni. Ismét itt vagyok, és továbbra is csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy csak ilyen nagy kihagyásokkal tudok új részt hozni. A blogot viszont nem szeretném bezárni, mert a történet egész sokáig megvan a fejemben csak kevés az időm megírni. Viszont most, hogy végre meglett a jogsim nyertem pár plusz órát, amit szeretnék majd az írásra fordítani.

Nagyon ideges vagyok a verseny előtt, pedig általában nem szoktam. A lovam is megérzi, hogy nyugtalan vagyok, így kicsivel veszélyesebb lesz pályára lépni, pedig nagyon fontos lenne hibátlant futnom. Mély levegőt veszek, miután pedig hallom a nevem, elindulok a magam futamára. Nyögök ki ennyit nagy nehezen. Draco hogy van, ő nem ütötte meg magát? Érdeklődök a lovam állapota felől, hiszen tudom mit jelent, ha egy versenyló ledobja a gazdáját.