Ezennel zárom soraimat, és hivatalosan is lezárom az amerikai kalandomat.

Arra is rákérdezett anyuka, hogy van-e referenciám az előző családtól. Hát, az az igazság, hogy nincsen. A végén, kb utolsó héten, napokban szó volt róla, hogy kapok referenciát, de ez végül elmaradt, host anyu mindig elfelejtette, én meg már nem akartam szekálni ezzel is. Úgyhogy azt írtam, hogy sajnos nem tudok adni, mert ez így is van.

One year far away from home . Egy lány élete au pairként a nagyvilágban. És elérkezett ez a pillanat is, mikor van kedvem írni, sőt mitöbb, időm is van. Nehezen indult a külföldi életem, tele nagyon sok negatív dologgal, de lassan szertefoszlanak azok a csúnya és gonosz szürke felhők a fejem felől. Szerencsére a párom 28 nappal később utánam jött, ami egy kissé megkönnyebbülés volt. Továbbra sem talált munkát, de nekem sikerült.

Az egész történet úgy indult, hogy nekem mindig is nagy vágyam volt Amerika kinek nem? Sokkal kisebb ügynökség, ergo kisebb az esély, hogy új családot találjak. Namármost, miért kerülnék rematch-be? Július 22-én kerültem a programba és. Úgy döntöttem, hogy a blogom lesz privát kb 1 héten belül.

Szerencsére Bécsből megyek és közvetlen járattal. Egy másik magyar lány is ugyanezen a napon indul, de még nem tudok róla semmi infót és az is lehet, hogy Pestről megy, mert neki az van közelebb.

Silvie in America - Washington D. Ivana óhajának megfelelően meggyőztem az egész baráti társaságot, hogy öltözzenek teljes feketébe, annak ellenére, hogy odakint 36. Szóval kedd este nyakunkba vettük a várost a két tom és jómagam.

Tehát június 10-én megérkeztek Bécsből a papírjaim, amik a vízumhoz szükségesek. Ugye az au pair-nek J1 típusú vízumra van szüksége, hogy legálisan kint lehessen az USA-ba. Legelőször az Amerikai Nagykövetség oldalán kellett kitöltenem a DS160-as nyomtatványt, ami nekem kb. háromnegyed órába telt, mivel nem tudtam a fényképet feltölteni az oldalra. Végül sikerült egy kis szerkesztés kellett neki, mert nem volt elég világos a kép. Másnap persze nem érkezett válasz.