One year far away from home . Egy lány élete au pairként a nagyvilágban. És elérkezett ez a pillanat is, mikor van kedvem írni, sőt mitöbb, időm is van. Nehezen indult a külföldi életem, tele nagyon sok negatív dologgal, de lassan szertefoszlanak azok a csúnya és gonosz szürke felhők a fejem felől. Szerencsére a párom 28 nappal később utánam jött, ami egy kissé megkönnyebbülés volt. Továbbra sem talált munkát, de nekem sikerült.

Szerencsére Bécsből megyek és közvetlen járattal. Egy másik magyar lány is ugyanezen a napon indul, de még nem tudok róla semmi infót és az is lehet, hogy Pestről megy, mert neki az van közelebb.

A szallasunk egy hostelben volt, annak is a privat szobajaban nagyon jo helyen, kozel a parthoz. San Franciscoba visszaterve meg letudtunk par kotelezo nevezetesseget es megmutattam a kedvenc boltomat is.

Tehát június 10-én megérkeztek Bécsből a papírjaim, amik a vízumhoz szükségesek. Ugye az au pair-nek J1 típusú vízumra van szüksége, hogy legálisan kint lehessen az USA-ba. Legelőször az Amerikai Nagykövetség oldalán kellett kitöltenem a DS160-as nyomtatványt, ami nekem kb. háromnegyed órába telt, mivel nem tudtam a fényképet feltölteni az oldalra. Végül sikerült egy kis szerkesztés kellett neki, mert nem volt elég világos a kép. Másnap persze nem érkezett válasz.