Tudom,nagyon régen jelentkeztem ezen a blogon,de kérlek had magyarázzam meg. Mivel nincsen ihletem,így gondoltam hagyom pihentetni a dolgot. Nem szeretném erőltetni a dolgot,hiszen abból nem jön ki semmi jó. Viszont,hogy kicsi karácsonyi csodával is jöjjek. Egy új blogot nyitnék,amihez minden megvan,csak a ti véleményetek érdekelne erről. Mármint valaki olvasná? Szóval nem nagyon szabadultok tőlem.

Ezenkívül még egy epilógus várható, ami teljesen lezárja a történetet, és még egy kicsit a jövőbe is betekinthetünk majd. Ez a két befejező rész sokkal hosszabb lesz, mint a többi, úgyhogy készüljetek. Valamint annyit elárulok, hogy HAPPY END lesz a vége, mindenkinek büszkélkedhet egy partnerrel, vagy kialakulóban lesz a kapcsolata. De jöjjön is az 50. Ma délelőtt Amandáéknál gyűltünk össze, ahol megbeszéltük, mihez kezdünk.

Kérsz egy kis palacsintát? Igen de csak egy kicsit. - mutatom az ujjammal majd a szekrényhez sétáltam. - Anya! Hol vannak a gyógyszerek? Anya tudnál adni egy kis vizet? Miért, nem tudsz járni? Szívem te nem látod, hogy nem érek rá? Kérdezte idegesen és láttam ahogy a verejték csepp formájában csillannak meg a homlokán. Te meg mit csinálsz? Érdeklődött és félmosolyra húzta a száját.

Elmesélek nektek valamit, amiért létrehoztam ezt a blogot. Ültem az asztalomnál, miközben arról készítettem tervet magamnak hogy hogyan szerezzem vissza a volt barátomat mert még mindig szeretem őt. Ebben a bejegyzésben TITOKTARTÁST FOGADOK NEKTEK! Fuldokoltam a víztől a.

Ne tedd ezt - vízhangzott a szoba. Ennek így kell lennie - nyeltem le az első tablettát. Az elsőt követte még ötven másik. A látásom kezdett elhomályosulni, szédültem. Nehezen pislogtam, végtagjaim elpuhultak. Azt hiszem, láttam őt, miközben a földre zuhantam, de nem vagyok benne biztos. A fejem egyre jobban fájt, szinte már nem is tudtam magamról. Nem érezhetlek - barna szemei csillogtak az elfolytott könnyektől.

Kérdeztem felülve az ágyamra kómásan. Kócos haja csak úgy szét álltak fején mint egy seprű. -Izgulsz a mai nap miatt? Hát,ma van a felvételi a Zene Akadémiára,még szép te hülye. -és bele nyomtam a párnát a fejébe. Anyáék,és Charlie szülei is elkísérnek ma a felvételire. Gondosan bele pillantottam a tükörbe és megállapítottam,hogy rohadt jól nézek ki.

8 fejezet - Nem tudom, mit csinálok. Az apja azóta megváltozott, sosem akarta, hogy a lánya ilyen helyre kerüljön, ilyen körülmények között legyen. És tessék, most is ott van. Egy keskeny lepusztult folyosón sétál, ami fény korában talán egy egyszerű fehérre mázolt átjáró volt, gyönyörű ép ablakokkal egy iroda sor felé.