A hang ismerős volt, de nem tudtam azonosítani senkiével. Mély, rekedt, még is olyan tökéletes. Az illető megfogta a karomat, majd egy hatàrozott mozdulattal maga felé fordított. Olyan filmbe illő volt minden mindaddig, míg rà nem jöttem, hogy a vilàg legnagyobb talpnyalójàval àllok szemben. Justin, engedj màr el! Emeltem fel a hangomat. Akkor nagyon rosszul làttad, vegyél magadnak egy szemüveget.

Először is azt szeretném mondani, hogy mivel én most lettem 8. -os és fontos év, nagyon sokat kell tanulnom! A hétvégéken pedig programjaim vannak! Így hát azt kell mondanom, hogy ez a blogom egy ideig szünetel! Pontosan nem tudom meddig, de remélem nem olyan hosszú ideg, hogy be kelljen zárnom! Azon gondolkodom, hogy újságíró szeretnék lenni! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Szerintetek jó lennék, jó annyira az írásom, hogy megfeleljek? 2013 augusztus 17.

Sziasztok meg is hoztam a második fejezetet. Tudom, nagyon sokat kellett rá várni. Sokáig úgy voltam, hogy nem fogom folytatni, mert nagyon nem volt rá időm. De valahogy Eszti barátnőm miatt mégis írom tovább, és majd kiderül, hogy mi fog belőle kisülni. Az első pár fejezet még eléggé bevezető lesz, ezért kicsit lehet unalmasnak is fognak tűnni, de remélem ettől függetlenül tetszeni fog. Szia én lennék Candy Suarez.