Wednesday, September 11, 2013. Halló, itt az új blog beszél! Pontosan két éve annak, hogy először megérkeztem Amerikába. Igazán jöhetne valami poszt arról, hogy hű, mennyire repül az idő, és ha teljes egy évet hosszabbítottam volna, akkor most indulnék haza onnan hamarosan, egy fárarasztó, munkával teli nyár után. Mégpedig az, hogy hivatalosan és ünnepélyes keretek között bejelentsem az új blog indulását.

Hónapokkal ezelőtt - amikor éppen döcögött az idő - nem is hittem volna még, hogy eljön majd ez a nap, amikor megmutathatom nektek az összefoglaló bejegyzésem az amerikai évemről, az amerikai au pairkedésemről. Rengeteg érzés kavarog bennem, iszonyú nehéz egy évet lezárni - legyen szó jóról vagy éppen rosszról, nagyon nehéz. Valamiért én nagyon szerettem volna oda menni, és nem turistaként. Mert turistaként az ember mit csinál? Kockáztassak vagy megszokjam és beletörődjek? Mindi.

Hát kissé nagyon megkésve de sok-sok szeretettel prezentálnék egy kis összefoglalót nektek. Én este elmentem barátokkal aperitivozni.

Jó régóta tartozok már ezzel a bejegyzéssel, kicsivel több mint két hete itthon vagyok már, és ez a bejegyzés még bőven az az előtti időkről fog szólni. Régóta terveztem már írni egy hasonló bejegyzést, de sajnos még én sem jártam mindegyik helyen, meg nem is tudtam, hogy kezdjek hozzá. 016 A vizsgák meg a nyár.

Szerencsére Bécsből megyek és közvetlen járattal. Egy másik magyar lány is ugyanezen a napon indul, de még nem tudok róla semmi infót és az is lehet, hogy Pestről megy, mert neki az van közelebb.