Hónapokkal ezelőtt - amikor éppen döcögött az idő - nem is hittem volna még, hogy eljön majd ez a nap, amikor megmutathatom nektek az összefoglaló bejegyzésem az amerikai évemről, az amerikai au pairkedésemről. Rengeteg érzés kavarog bennem, iszonyú nehéz egy évet lezárni - legyen szó jóról vagy éppen rosszról, nagyon nehéz. Valamiért én nagyon szerettem volna oda menni, és nem turistaként. Mert turistaként az ember mit csinál? Kockáztassak vagy megszokjam és beletörődjek? Mindi.

Itt vagyok megint és folytatom is a mesélést, mégpedig márciussal-az utolsó aupair-ként eltöltött hónapommal. Mivel a római utam előtt na.

Nos, mára tényleg csak ennyi volt. Thursday, 23 January 2014. Egyszóval cukiság from top to toe! Elképzelhetitek, .

Akadtak családok, de egyik sem volt az igazi, vagy csak én voltam túl válogatós, ki tudja. Igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, már amennyire erőm és energiám engedi. Húúhaa, átmentem lelkizősbe picit. Deeee, hogy ne menjen el senkinek se a kedve az au-pairkedéstől,.

Egy új blogom van, ahol mostantól az utazási élményeimet és au pair kalandjaimat fogom megörökíteni. Jelenleg Oroszországban, Szibériában vagyok au pair szeptember végéig. Utam végén Moszkva városát fogom felfedezni. Ha minden jól megy november-decemberben ismét az Amerikai kontinensen leszek.

Au pair az Óperenciás tengeren innen. De azt is tudom, hogy amíg zajlott, addig voltak nehéz pillanatok, nagyon nehezek. Szerencsére a hostel után Rita jött és segített.

Red, White and Bebe. Halló, itt az új blog beszél! Adventures in the UK.

De a fő indok mégis csak az, hogy néhány héttel ezelőtt befejeztem ezt a hivatásom, elhagytam az utolsó családom, és nem vagyok már nanny. Csak az számít, hogy tudd, mit akarsz, és küzdj érte.