A végére írtam néhány dolgot. Miközben hazafelé tartottunk Ashley-től és Tomtól, Rob gyanúsan szótlan volt. Fogalmam sincs mi járhatott a fejében, még az is eszembe jutott, hogy az eljegyzés híre emlékeztette őt a saját meghiúsult esküvőjére, és talán megbánta a dolgot. Mikor viszont hazaértünk, kiderült min gondolkodott ennyire és egyáltalán nem erre számítottam. Kris van valami amit nem mondasz el? Rob megkönnyeb.

Basszus, nem is tudom mit is írhatnék még? Szerény. azért repesne az örömtől, ha egy pár komival ellepnétek ezt a befejező részt is. Még felügyelet nélkül is alig mertek hagyni egyedül a házban. Hiába akartam volna valamit csinálni a ház körül, akár takarítani,.

Úgy döntöttem, hogy ezt a blogot BEFEJEZEM. Mivel már nincs ihletem hozzá sajnos! De most elkezdtem írni egy új történetet, de még csak magamnak. 20 fejezet akkor elkezdem felrakni. Bocsánatot kérek azoktól akik még vártak arra, hogy lesz folytatás ezen a blogon. De köszönöm a több mint 4000 olvasót. T akkor olvassátok az új blogot.

Először is hatalmas elnézést szeretnék kérni tőletek, amiért nem érkezett friss, az adott időpontra. Ennek az igen nyomós oka, az óriási vihar, ami lecsapott kicsiny városunkra. Se tv, se internet, sőt, még telefon sincs! Most az unokatestvéreméknél vagyok, így tudlak értesíteni titeket. Tényleg nagyon sajnálom, remélem megértitek! A családom.

Már nem emlékszem hol olvastam de totál megmaradt bennem. Azt gondolod, hogy sosem tud elhatalmasodni rajtad,. Hogy meg tudsz állni egy pontnál,. Hogy féken tudod tartani az érzéseidet. De közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel, és utána már vele kelsz. Életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre, és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből. Nem tervezi befejezni az írást, a blogolást, sem a történe.