Nem volt alkotói válságom,meg semmi ilyesmi,csak sok minden közbeakadt ami nem a blogolás volt. Gőzerővel fogom a fejezeteket nyomni és felpakolni. A végét még nem írtam meg,de ma még felrakom . Lassan felkeltem az ágyból,így Robot magára hagyva. Olyan aranyosan tudott aludni-hassal feküdve,kezei szanaszét a takarón.

Ahogy ott ültünk a tűznél, összebújva, ahogy arcát a hajamba fúrta, boldognak éreztem magam. Lassan végiggondoltam, mennyi időt vesztegettem Jaredre, feleslegesen. Ha belegondolok, Ő egész végig boldog volt, és nem törte magát azon, hogy megszerezzen magának, vagy legalább egy kicsit is felhívja magára a figyelmemet. Mennyi idiótaságot csináltam! Kim, nem akarod felvenni a telefonodat? De, egy perc mindjárt itt vagyok.

A végére írtam néhány dolgot. Miközben hazafelé tartottunk Ashley-től és Tomtól, Rob gyanúsan szótlan volt. Fogalmam sincs mi járhatott a fejében, még az is eszembe jutott, hogy az eljegyzés híre emlékeztette őt a saját meghiúsult esküvőjére, és talán megbánta a dolgot. Mikor viszont hazaértünk, kiderült min gondolkodott ennyire és egyáltalán nem erre számítottam. Kris van valami amit nem mondasz el? Rob megkönnyeb.

A telefon hangja zavarta meg a csendet éjnek évadján. Ki a fene hívhat ilyenkor? Kómás hangon beleszóltam a kagylóba, hogy megtudjam ki szakította félbe az álmaimat. Zihálta Kellan idegesen a telefonba.

Hogy tetszett nektek az első történetem? 2011 április 5. Tudnom kellett volna, hogy életem legrosszabb döntését követtem el, hogy mindent elrontottam, amit csak elronthattam. Minden nap azzal a hittel kelek fel, hogy ez-az egész csak egy rossz álom volt és karjaim közt tudhatom feleségemet, akit mindennél jobban szeretek. Már azon sem lepődnek meg, hogy ha bejelentenéd, hogy a gyerekek tőle vannak - vágtam a fejéhez. Hosszú napokat, heteket töltöttem.

Amikor elkezdtem , nem gondoltam volna ,hogy ennyi fejit képes leszek legyártani. Azt hittem beleunok, mint minden másba, mert tudni kell rólam,hogy az a típusú ember vagyok aki mindent félbe hagy. De ti erőt adtatok nekem, mosolyt csaltatok az arcomra és megvigasztaltatok amikor szomorú voltam. Imádtam írni és még mindig imádok. Ezzel a fejivel szeretnék nektek mindent megköszönni. Hogy is van ez a Robsten dolog? .

Örülök, hogy itt és az másik. Blogon is akad pár érdeklődő az új történetre.

8211; kissé leakadtam ott ,hogy Aro az apám. Én ott éltem a palotában,orvosa voltam azoknak a vámpíroknak ,kik megsérültek vagy éppen állapotosak voltak. Olyan nincs,hogy Aro fia vagyok. Ugyanis még a mai nap hazautazol. NemÉn biztos,hogyhaza nem megyek. 8211; na egye fene talán még meg is szeretem őket.

Mi lenne ha Isten párosával teremtené az embereket és egyéb küldetésük mellett az lenne a fő CÉL hogy megtaláld aki a másik feled. Csak akkor tudsz elérni bármi fontosat ha megtaláltad addig csak vegetálsz. Annyi segítséget kapsz föntről hogy vonzódsz hozzá viszont ezt a lenti gonosz nem hagyhatta szó nélkül így nehezítés gyanánt csak akkor érzed a vonzódást ha már majdnem elveszítetted. Az én ficemben inkább a nőcsábász érvényesül mindaddig míg nem találkozik a lelke másik felével. Hogy mi a szép az most.

Mivel augusztusban Alex és Rob második születésnapjukat ünnepelték, gondoltam összeállítok nektek némi háttérinfót a történetről! Cedric-et utáltam. A negyedik Potter mozit végig pufogtam, hogy sokkal jobban kéne kinéznie, még örültem is, hogy meghalt a film végén. EdenCoven miatt jöttem át blogspotra, mert megszűntek a fanficek RPD-n. Itt ismertem meg Zazit és az Éberálom Londonbant.