Íme, itt a 11. Rész, remélem elnyeri a tetszéseteket, igyekeztem vele. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat és feliratkozásokat, sokat jelent ez nekem. You do it to me so well. Make me feel like someone else. You got me talkin in my sleep. Pacific ocean dug so deep.

Lassan itt a december, az ünnepek, az év vége - fél év az iskolákban -, és úgy gondolom, jót tenne egy mély lélegzetvételnyi kihagyás a történeteket illetően, hogy a következő évben újult erővel térjünk vissza a bloggal.

Mivel eddig ott volt a suli meg minden, nem tudtam sem én sem a többiek bejegyzéseket hozni. Egyenlőre mást nem szerettem volna, csak tudatni akartam veletek hogy hamarosan mind itt leszünk. Nem vagyok tökéletes angolos, ezt azért elmondom. Kérdeznétek, hogy miért angol a cím, mert angolul írom a sztorit! Van egy angol és egy magyar profilom.

Végre örömmel jelenthetem, hogy visszatértem! Mint mindig, most is örülök a véleményeknek, kommenteknek. They dont let us out, all the people scream and shout. After they go home, that is when they let us roam. Once we got a taste, but they shut us down in haste. Called us things of hell, blamed it on the rotting smell. Whos that on the phone? Youre supposed to be alone.