Talán ezzel az egyetlen szóval tudnám igazan jellemezni a mosdót. Egyszerűen förtelmes! Á tévedtem,van még egy! Amint belenéztem a tükörbe elszörnyedtem. A szememről lefojt a smink,a hajam hasonlított egy széna kazalra,a szám felszakadt amikor Bieber egyik embere megütött a repülőn. Hogy a viharba fogok innét hazajutni? Végül is csak egy fél kontinens választott el az otthonomtól. Lassan nyúlt apró derék táskájába és egy holló fekete pisztolyt húzott e.

Lassan gördül végig az éjkék mercedes Oslo fagyos utcáin. Egy lelket sem látok kint kóborolni. A telihold fénye lágyan világítja meg a várost. Amint kész vagyok Billre pillantok, akinek a tekintetében vegyül a fáradtság az idegességgel. Mivel nem akarom tovább feszíteni a húrt - már így is ki van -, fogom magam és elindulok felé komótos léptekkel. Hol az a kibaszott villanykapcsoló - mormogja alig halhatóan. Nem telik bele fél perc sem, a szoba teljes fényben úszik.

Maintance, avagy most egy kicsit hanyagoljuk. Majdnem egy év szünet után újra megjelentem az internet bugyraiból, de nem maradok sokáig, csak addig, amíg elmondom mi a helyzet. A blog sorsa továbbra is kérdéses, hogy fektessek-e bele energiát és újraírjam az egészet, vagy hagyjam a francba, kidobva az ablakon a gyerekes álmomat miszerint írni fogok egy történetet. Nyugi, nem szabadultok tőlem ilyen könnyedén, írni fogok méghogyha nem itt, de Wattpadon.