Drága, édes Olvasóim! Tudom, nagyon, nagyon nagyon rég volt rész. De elfoglalt voltam, még így nyár elején is. A nyelvvizsgára készülök, úgyhogy kemény idők jönnek. Nagyon örülök, hogy szereztem új olvasókat, pipákat és komikat. Köszönöm! 9829; Nem tudok semmit ígérni a következő résszel kapcsolatban, ugyanis jönnek az unokatesóim Angliából és augusztus végéig itt lesznek. Azért majd lassanként elkezdem írni azt is. Nagyon remélem tetszeni fog ez a rész.

A hang ismerős volt, de nem tudtam azonosítani senkiével. Mély, rekedt, még is olyan tökéletes. Az illető megfogta a karomat, majd egy hatàrozott mozdulattal maga felé fordított. Olyan filmbe illő volt minden mindaddig, míg rà nem jöttem, hogy a vilàg legnagyobb talpnyalójàval àllok szemben. Justin, engedj màr el! Emeltem fel a hangomat. Akkor nagyon rosszul làttad, vegyél magadnak egy szemüveget.

Mikor a pirítósokkal végeztem, elindultam fel a lépcsőn, vissza a szobámba. Nem értettem mi folyhat odabent ezért benyitottam. Az ágyon Lara feküdt Justin pedig rajta ült és szorította Lara kezét. Mindketten nevettek, és Lara volt aki horkantott. Mikor észrevettek, még jobban elkezdtek nevetni. Hát veletek meg mi van? Nevettem én is és közelebb mentem az ágyhoz. Szállj már le róla! Hát ez egy ho.

Remélem azért tetszik! Nyomtam egy puszi.