Mondom, hogy ismerős volt! Mondta Emiko, mikor álmosan leértünk a tesómmal. És az engem hon érdekel? Ha te ismerted, akkor valószínű, hogy én is ismertem volna, tekintve, hogy kiskorod óta naponta átjössz és 13 éves korod óta szívod a véremet! Ezt inkább megfordítanám - mondtam ásítva. Bár kicsit fura volt a stílusa. Hasonlított a tiedhez - mutattam a vámpírra. Istenem ma is el tudok menni megnézni valamit! Mi még nem végeztünk! Jah K.

A gitáromat már elpakoltam és épp a kabátomat vettem fel, amikor hallottam az ajtót záródni mögöttem. Gyorsan megfordultam és az ördögien mosolygó Deboráhval találtam szemben magam. Kíváncsian kezdtem rá figyelni, hogy mit is akarhat. Nem vártam, hogy megjelenik. Be kell valljam, nem voltál rossz - vigyorgott. - De mit is várhatnék Lindsey Murdok kislányától? Kérdeztem olyan higgadtan, amennyire csak tudtam. - És mióta? És mit akarsz tőlem? Néztem rá villámokat szóró szemekkel.

Nos, elérkezett a várva várt pillanat. Annyira sajnálom, amiért ennyit késtem vele, de se időm, se energiám nem volt írni. Remélem elégedett lesz mindenki a befejezéssel, és annyit elárulok így előre, hogy mindkét tábornak kedveztem. Hát ennyi lettem volna, most pedig élvezzétek ki az utolsó pár sort Reina és Castiel életéből. Imádlak titeket és hatalmas ölelés mindenkinek. Apa - rontott ki a kertbe hozzám kislányom fülig érő mosollyal az arcán. Anya hol van, Sophie? Regge.

12Amit nem tud,nem fáj neki.

Előre bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de ha most nem fejezem be, félek túl hosszúra nyúlt volna. Addig is jó olvasást, kommenteket szívesen fogadok! Elvesztem Victor áfonyaszemeiben. Élettől csillogtak, egyszerűen elkápráztattak. Aztán behunyta a szemét, azt hittem újra megcsókol, de nem. Elhúzódott, és felült mellettem. Arcát a tenyerébe temette, és fájdalmasan felsóhajtott.