Próbáltam visszaemlékezni rá, mi történt. Annyira felgyorsultak az események, fel se tudtam fogni, hogy egy pánikroham közepén vagyok és fuldoklok. Rosalya újra ostromolta a telefonom. Amint felvettem, már meg is bántam, ugyanis Rosa az egész hazavezető utat végig dumálta, hogy mit képzelek magamról, meg hogy mennyire aggódott értem, és ilyet soha többé ne csináljak. Rosa hanga megremegett, kihallatszott belőle az aggódás. -Abby, szólalj már meg! A frászt hozod rám! Semmi gond.

Sajnálom,hogy eddig nem voltam de most már végre meg hoztam a várva várt folytatást. Remélem már vártátok és tetszeni fog. Így miután rendeztük a dolgainkat és levédtük a kúriát mások elől, elindultunk. Hogy hova? Hopponáltunk a Roxfort kapujához de innen még fél óra sétára volt a kastély. Amint beléptem a kapun, megkönnyebbültem és nem csak én de Rod is.

Most megint rengeteget magyarázkodhatnék, hogy miért nem volt rész több mint két hónapig, de nem lenne sok értelme. Igazából magam sem tudom az okát, szóval nem is írok erről többet. Remélem azért olvassa még valaki, és még mindig szívesen várom a visszajelzéseket. Na de ennyi idő után akkor nem is fecsegek itt többet, jó olvasást a fejezethez! Ha még mindig nem lenne elég. Rhythm engedj be, beszéljük már meg! És miért vagyok kizárva? Aira, ez igaz? Nem jött válasz, helyett.