Reggel álmosan nyitottam ki a szemem. Louis-t láttam, ahogy az ágy szélén ül, fejét felhúzott lábára hajtotta. Nem vette észre, hogy felkeltem. Arrébb kúsztam, és kezemet a vállára tettem. Nyoma sem volt a mosolygós, kicsit flegma és nagyképű punknak, helyét átvette egy szomorú tekintetű srác. Mi a baj szerelmem? Semmi - válaszolta Louis durván, és megtörölte a szemét. Lassan mindketten felöltöztünk, és elkészültünk. Csendben álltunk meg egymás mellett.

Nem gondolkodtam tipikus kora reggel 12 órás pillanat volt. Mindenki üvöltözni kezdett az én hangulatom is megemelkedett kissé. Simogattam a homlokomat hátha akkor jobban lesz. Niall túlságosan védte a kaját, mert hogy az szent! Kérdeztem és közben idióta arcot vágtam. Egy gyönyörű lány jelent meg az álmaimban.

Itt a következő rész, tudom, elég későn, de nem volt időm. Ezért is lett ilyen rövid. Tudom mindig csak kifogás, kifogás hátán, tényleg nagyon sajnálom! Nem tudom mit mondhatnék. - Alice megölelt, és segített felállni. Én meg inkább már nem is mondok semmit. Menjetek el egy párkapcsolat terápiára. Ötletet nem is találhatott volna ki.

Remélem, hogy még nem hagytatok itt, amiért olyan sokáig nem írtam semmit. Higgyétek el, ha tehetném, csak ezzel foglalkoznék, de ott van a suli, az edzések, meccsek, barátok, satöbbi. Szóval, most, hogy végre ide jutottam, fontos dolgokat is hoztam magammal. Nem tudom, hogy mennyien vannak itt a régebbi olvasóim közül, de ők biztosan emlékeznek még a The Music Connects Us.