Itt a következő rész, tudom, elég későn, de nem volt időm. Ezért is lett ilyen rövid. Tudom mindig csak kifogás, kifogás hátán, tényleg nagyon sajnálom! Nem tudom mit mondhatnék. - Alice megölelt, és segített felállni. Én meg inkább már nem is mondok semmit. Menjetek el egy párkapcsolat terápiára. Ötletet nem is találhatott volna ki.

Remélem, hogy még nem hagytatok itt, amiért olyan sokáig nem írtam semmit. Higgyétek el, ha tehetném, csak ezzel foglalkoznék, de ott van a suli, az edzések, meccsek, barátok, satöbbi. Szóval, most, hogy végre ide jutottam, fontos dolgokat is hoztam magammal. Nem tudom, hogy mennyien vannak itt a régebbi olvasóim közül, de ők biztosan emlékeznek még a The Music Connects Us.

Éreztél már úgy, hogy tudod nagy hülyeség, amit csinálsz mégis csinálni akarod. Voltál már szerelmes olyanba, akivel tudtad, hogy a kapcsolatotok bűnös, beteges és hiba, hogy egymásba szeretettek. Mert ha igen, a történetetek egyezik az enyémmel egy kicsit, de biztos vagyok benne, hogy nem teljesen. Kíváncsi vagy, mi lesz ennek a hülye szerelemnek a vége? 2013 november 1. Szó szerint együtt sírtunk és nevettünk. Nem fogom elfelejteni, amikor az első részt felraktam.