Rövid kis örömbejegyzéssel tudatom veletek, hogy a. Versenyén a blog trailere harmadik. Eme rövid bejelentéssel szeretném közölni, hogy blogom egy hónap szünetet tart. Viszont utána ezerrel jönnek HÁROMNAPONTA a részek. Ennek legfőbb oka az, hogy jelentkeztem a BTH-ra ezzel a történetemme. Remélem ezután is hű olvasóim lesztek, és nem hagytok cserben! Leona Z.

És még a démonokat félik, a magadfajta angyalok sokkal veszélyesebbek, mint a pokollakók. - Gabriel lépett elő az egyik sötét sarokból, a gőgös arckifejezésével, és azokkal a mélykék szemeivel, amik puszta eleganciát tükröztek. De néha nagyon lenézően tudott bámulni, mint most rám. Eddig semmi problémát nem jelentettek velük kapcsolatban. Sőt, ha jól tudom még külön iskolákat is csináltattak nekik, ahova ember nem teheti be a lábát. Mélyen tisztelt angyaltárs, Naaririel.

Mindezek mellett 25 olvasót kaptam. Nagyon szépen köszönöm, ez igazán megtisztelő! Nos, nem húzom tovább az időt, mert itt az 1. Én türelmesen vártam, hogy miért van itt, esetleg mit szeretne vásárolni.

Hupszi, feltöltéskor sikerült először a 11. részt feltennem, amit csak kicsit később vettem észre XD De ez lenne át a 10. fejezet! Hogy hogyan kerültem a szorosan körém fonódó, erős karokba? Hogyan érezhettem elviselhetetlen fájdalmat a mellkasomba? Nem hallottam semmit, nem láttam, csak éreztem. Éreztem a fájdalmat, a kétségbeesést, a gyűlöletet. Miért tart ilyen szorosan? Miért nem szólal meg? Miért nem taszít el magától? Talán csak ez kellett nekem.

Kami volt az, azt mondta mindjárt oda ér a házunk elé. Annyira boldog voltam, hogy szinte a lebegtem. Marcival járni olyan volt mint a világ leggazdagabb embere lenni. Mikor kész lettem lefutottam, táskástól, mindenestől, hogy kapjak legalább be egy szendvicset. Mire megettem, Kami már ott volt az ajtónk előtt. Elvettem a táskám, és indultunk is. Útközben elmeséltem a tegnapot, hát az elég hosszú időbe telt.