Alex meglátogatása után a Hermész bungalóba vettem az irányt. Meg kell találnom Jake-et és észhez kell térítenem mielőtt még több őrültséget csinál. Majdhogynem futottam, olyan szaporán vettem a lépéseimet. Felszaladtam a kabin lépcsőjén és szinte betörtem az ajtót Jake nevét kiáltva. Érkezésemre néhány meglepett szempár bámult rám.

Kicsi kihagyás után meghoztam a következő részt is. Igen tudom nem én vagyok a legjobb író, de azért egy kicsit rosszul eset. T, hogy semmilyen visszajelzés sem érkezett. Reggel szinte kipattant a szemem olyan izgatott voltam vajon milyen lehet egy fotózás. Egyszer voltam fotózáson akkor még 7 éves voltam és az unokatestvérem esküvője volt. Valaki nagyon kopogtatott úgyhogy kiszaladtam , hogy ajtót nyissak.

Sziasztok, szép estét mindenkinek! Tegnap sajnos nem tudtam hozni az új részt, aminek az az oka, hogy eléggé lebetegedtem. Megpróbálom magamat minél hamarabb kikúrálni, új részek nem nagyon fognak szerintem érkezni. Ahogy ígértem itt az új rész, ami személy szerint a kedvencem.

Léptek hangja visszhangzott az holtig üres teremben. Teremben? Suttogta maga elé, ahogy a fiú felé nyújtotta a kezét, hogy óvatosan végigsimítson az arcán. Hihetetlenül fehér volt a bőre is, és meglepően finom tapintású. Tényleg teljesen olyan volt, mint a tél, a hó, a fagy és a jég. Ahogy a sárkányfiú belesimult az érintésbe, halk, mélyről jövő, kissé doromboláshoz hasonlító hangot hallatott, aztán ijedten húzódott el.

Ma vidáman ébredtem, mert kint száz ágra sütött a nap és az időjárás általában befolyásolja hangulatom kilétét. Összekaptam magam és arra gondoltam, hogy elmehetnénk a csajokkal egyet shoppingolni. Az öltözékem egy PARIS feliratú fehér póló, rózsaszín short, rózsaszín tornacipő, napszemcsi, füles. Aputól előlegbe elkértem a pénzt. Már nagyban mentünk volna tovább amikor én hirtelen rosszul lettem. Aha válaszoltam - bár ha ez nem is így volt. Nem tudom - felelte Vanda.

Minden, amit ezen a blogon látsz az én munkám, kérlek ne lopd és ha lehet, ne becsméreld! 2015 július 26. Amint látjátok hamarabb érkeztem nektek az első résszel, mint ahogy tervbe volt véve, el kell, hogy mondjam nagyon örültem neki, hogy végre elhoztam nektek a várva várt folytatást, és millió puszit küldök nektek, és azoknak is, akik a blogomra kattintanak és olvasnak engem. Olvassátok nagy szeretettel a második évad első részét.

Sziasztok, drágaságaim, ez a rész kicsit rövid lett, mint az előző. De remélem elnyeri a tetszéseteket. Hapciim íme itt vannak a válaszok benne, amiket úgy feltettél nekem, hogy nem is tudtam mit is írjak neked vissza, ezért úgy gondoltam egy új résszel válaszolom meg őket. Komenteket és pipákat várok erre a részhez. Az elejétől fogva tudtam, hogy nekem ő kell. Mert a boldogságom csak akkor igazi, ha vele oszthatom meg.

Nem látsz a szemedtől? 2015 november 26. - köszöntöttek minket a fiúk. Hogy miért? Kivettem a könyvet a kezéből, majd beleraktam a könyvjelzőt és betakartam anyát a lepedővel. Miután minden teendőt megcsináltam a pihe-puha ágyamba dőlve egy nagyot szippantottam a takaróm illatából. Hülye szokás, de nem bírom ki, hogy ne szagoljak bele. Nem sokkal később sikerült normálisan elhelyezkednem az ágyban, majd később álomba szenderülnöm. Néztem rá izgatottan, mire.