Alex meglátogatása után a Hermész bungalóba vettem az irányt. Meg kell találnom Jake-et és észhez kell térítenem mielőtt még több őrültséget csinál. Majdhogynem futottam, olyan szaporán vettem a lépéseimet. Felszaladtam a kabin lépcsőjén és szinte betörtem az ajtót Jake nevét kiáltva. Érkezésemre néhány meglepett szempár bámult rám.

És még a démonokat félik, a magadfajta angyalok sokkal veszélyesebbek, mint a pokollakók. - Gabriel lépett elő az egyik sötét sarokból, a gőgös arckifejezésével, és azokkal a mélykék szemeivel, amik puszta eleganciát tükröztek. De néha nagyon lenézően tudott bámulni, mint most rám. Eddig semmi problémát nem jelentettek velük kapcsolatban. Sőt, ha jól tudom még külön iskolákat is csináltattak nekik, ahova ember nem teheti be a lábát. Mélyen tisztelt angyaltárs, Naaririel.

Szóval, a fejezet jön, csak lassan. Mint, látjátok, új a design, de ami miatt, az Off bejegyzést elkezdtem, az egészen más miatt volt. Hogy, mi végtére is kezdtem ebbe a bejegyzésbe? Nos, azt hiszem, nem szeretném a blogot megemlíteni, hiszen azt nem tehetem meg, de remélem, olvassák majd, a szívhez szóló kommentemet. Egy perc alatt felhúztam magam. Hogy miért? Tudjuk, hogy ez nem tűnik egy építő kritikának, de ha minden hibát ki akartu.

Nem látsz a szemedtől? 2015 november 26. - köszöntöttek minket a fiúk. Hogy miért? Kivettem a könyvet a kezéből, majd beleraktam a könyvjelzőt és betakartam anyát a lepedővel. Miután minden teendőt megcsináltam a pihe-puha ágyamba dőlve egy nagyot szippantottam a takaróm illatából. Hülye szokás, de nem bírom ki, hogy ne szagoljak bele. Nem sokkal később sikerült normálisan elhelyezkednem az ágyban, majd később álomba szenderülnöm. Néztem rá izgatottan, mire.