Amikor magamhoz tértem már a kádban voltam, teljesen megtelt vízzel. Túlfáradt voltam, még szédültem egy kicsit az ütéstől. Gyerünk Sam, lélegezz! Sam, ne aludj el! 8211; megrázott, hogy ne aludjak, de annyira álmos voltam, nem bírtam nyitva tartani a szemem. A csuklómra tekert valamit, jó szorosan meghúzta, erre nyöszörgő hangot hallattam.

Hangja elveszlik a sötét, csendes szobában. Hasára helyezem a kezemet és nyugtatóan végig simítok rajta, mialatt belőle egy apró sóhaj bukik ki. Figyelem, ahogy ráncai a szeme körül kisimulnak, miközben ő egyre zavartalanabbul pihen tovább. Rövidesen ismét nyöszörögni kezd és nehezen kezdi szedni a levegőt. Kétségbeesetten figyelem, ahogy szólásra nyitja a száját és érthetetlenül motyogni kezd, majd megrázkódik. - Kérlek, ne! Ne haragudj, hogy felkeltet.