Nos mostanában azt figyeltem meg, hogy naponta elég sokan meglesik a blogot. Két hónapja nálunk élősködik legidősebb bátyám, és minden nap füvezik, hogy miből én sem tudom, csak azt, hogy naponta ezt kell szagolnom. Na erről ennyit, több szót nem érdemel, csak teljesen kikészít. Egy csomószor babázok is, unokahúgom már 4 hónapos és nagyon kis ügyes, nagyon szeretem! Kitartás mindenkinek, meg minden jót! Tamtararaaa.

Az álmom a végzetem - avagy a sors fintora. Először is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy régen volt friss.

Majdhogynem harmadfokú égési sérüléseim vannak a szégyentől, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem. Ironikus, hogy ismét vizsgaidőszakban talált meg a múzsa ami rögtön egy új történet formájában manifesztálódott. Tényleg ne haragudjatok hogy eltűntem! Nagyon hiányoztatok ám nekem és ha időm engedte olvasgattam a történeteiteket mégha kommentet nem is tudtam írni. De most apránként igyekszem ezen változtatni! 2012 november 23.