Elegem van mindenből, és ha igazat akarok mondani idegroncs vagyok. Én feladom a próbálkozást, már irtam Amandának e-mailt, irtam ki a blogra, minden de hiába, most ezennel mindent BEFEJEZTEM. Hogy miért, mert totál elegem van mindenből. Bár lehet hinni ami akartok! Igazából engem már nem érdekel! Amanda is kihozott a sodromból, bár én elég türelmes tipus vagyok , de ami sok az sok! Szóval lényeg a lényegében és kilépek a blogból és lehet kérni Amandát hogy folytassa! .

Hosszú kihagyás után érkezik a 44. A szálak tovább bonyolódnak, szóval érdemes visszaolvasni az előző fejezeteket! 8222;Van, amikor tudatában vagy a cselekmény végkimenetelének. Van, amikor pontosan érted és látod magad előtt, hogy mi lesz a vége. Van, amikor megérzed, hogy baj lesz. Van, amikor meg tudod jósolni, hogy szerencsétlen vége lesz a dolgoknak. Mégsem tudsz kiszállni, mert a gépezet már beindult és nem enged szabadulni.

Új blog, új történet. Nagyon régen jelentkeztem már ezen a blogon, nem tudom jártok-e még fel ide, de nyitottam egy új blogot. Remélem érdekel még titeket az írásom, és lelátogattok rá. Feltettem már a prológust, hétvégén pedig érkezik az első fejezet. Köszönöm azoknak, akik megbíznak bennem, és az írásaimban, és benéznek az új blogomra. Előre is köszönöm mindenkinek, aki az olvasója lesz a történetnek. Új profil és egy novella.

Nos emberek , minden jónak egyszer vége szakad. így vagyok most ezzel a bloggal is. Tudnotok kell , hogy az ő családtagjai sem éltek már akkor mikor. Most is épp vele vagyok. Új lakóhely után kutatunk .

Minden megváltozhat egy pillanat alatt. - Azt hittem, már sohasem léptek be. De az a fő, hogy végre itt vagy! Crystal azt mondta, tudtad, hogy jövök. Mégis honnan? Devonne kérdése annyira hirtelen jött, hogy köpni-nyelni nem tudtam. A választ rá én magam sem tudtam. -mosolyodott el ismét, majd csinált valamit a tükörrel és magam előtt láttam Alec arcát.