Can it be the end? Aki ezt a kis bejegyzést olvassa! Szinte észre sem vettem. Ahogyan teltek a hetek a fejem felett, csak pislogtam az egyetemi forgatagban. Éves korom óta írok, és 16 éves.

Vasárnap, augusztus 25, 2013. Bocsánat, hogy nem hoztam a részt, de nem voltam otthon! Nem lett hosszú rész, de a legközelebbi ígérem, hogy hosszabb lesz és garantálom ,hogy nem kell majd ennyit várnotok sem rá! Tényleg nem akartam Harry- mondtam miközben Daisy-t kerestem a távolban. - fogta meg a vállam a göndörke. Itt megvárlak- bökött az egyik közeli pad felé, majd leült. Kezeit összekulcsolva a térdére helyezte és a tájat figyelte.

We Are Not Afraid - Twenty Years Later. Először is HAPPY BIRTHDAY HARRY! Másodszor pedig üdv újra itt. Rengeteg új olvasónk van nap mint nap, és ezt jó látni. Jó látni, hogy még mindig vannak olyanok akik érdeklődnek iránta. Ez volt az első blogunk, és nagyon jól esik, hogy ennyien itt vagytok, holott a történet már véget ért. Reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket! .

Tudom- tudom, már régen volt új rész, de mindjárt itt a suli, és még egy sort nem olvastam egyik kötelezőből sem. Még a rész sincs meg a fejemben, mert szeretnék egy jobb részt is írni. Igyekszem minél előbb hozni a részt, lehetséges, hogy még ma megírom. Remélem megértitek! 2013 augusztus 19. Megkaptam a blog második díját. Soha nem hittem volna, hogy már most lesz legalább egy díjam, és most van kettő, amit nagyon szépen köszönök! Írj magadról 11 dolgot.