Köszönöm, hogy a számotok nem csökkent, hanem gyarapodott, és nem hagytatok cserben ezekben a hónapokban. Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt, de sajnos az elmúlt egy hónapban sok minden a nyakamba szakadt, és nem tudtam új részt írni. DE most megérkeztem, itt vagyok, és sokkal aktívabb leszek, mint amilyen az elmúlt időszakban voltam! Csak az rosszabb a félelemnél, ha egyedül félsz! Komolyan mondom, nem hiszem el! .

Sajnálom, hogy ilyen hosszú szünetre elmentem. Ha esetleg még van igény a blog olvasására, akkor szívesen tovább írnám. Kérlek titeket, hogy kommentben ezt jelezzétek. Ordítottam a mellettem vezető srácnak. Miután kikerültük a kidőlt fát, megnyugodtam. Majdnem neki hajtottál - mondtam idegesen. De nem - nézett rám azzal a mosolyával, amit annyira szeretek. A táskádban csörög a telefonod.

Pár órát késtem a résszel, amit sajnálok, de így is elég nehezen hoztam össze. Azért remélem tetszeni fog, köszönöm a pipákat, és a kommenteket is, amint időm engedi válaszolni fogok rájuk! Megyek, hozok jeget. Pár másodpercen belül Noah is megérkezik a konyhába, csókkal köszönti a barátnőjét. Elnézem őket, mennyire boldogok, és összeillenek. Beth, ezt nem tartom jó ötletnek. Ki az az Ethan? Nem mennénk ki a levegőre egy kicsit? Csak az erkélyt tudom ajánlani, sajn.