Elisabeth csodálkozva nézte, de nem szólt egy szót sem. Meg kell mondanom, mennyire imádom, mennyire forrón szeretem magát. Elizabeth elképedését nem lehetett leírni. Csak ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott. Neeem, neem, nem teheted meg ismét! Ön sokkal nemesebb lelkű, semhogy tréfát űzzön velem.

A legközelebbi jelentkezésemig, sziasztok! 2016 június 4. Két hét telt el azóta, hogy Nicollal a szimulációban voltunk, és X megtudta, hogy ki vagyok. Azóta próbálom kerülni mind a kettőjüket, Nicollal kapcsolatban nagyobb sikerem van, az első pár nap még próbálta keresni a társaságom, de miután midig leráztam valamilyen mondvacsinált ürüggyel, megunta. Mindig a terem sarkában ülök, egy hátsó, négyszemélyes asztalnál. Figyelem, ahogy a többiek.

Megint egy rossz hírrel érkezek felétek az új fejezet helyett. Nagyon sajnálom, hogy most így kellett alakulnia, remélhetőleg később visszatérek még a bogárka és a kiscica történeteivel, még ha nem is folytatólagosan, csak egy-egy novella erejéig. Tíz perc sem kellett neki a helyszínr.

Sajnálom, hogy már nagyon-nagyon hosszú ideje nincs fent rész, de a tanulás miatt kimaradt. Most megint elkeztem írni a 12. részt szóval nem sokára jön az is. Ráadásul új történetem támadt és azt is lefogom írni! 2016 október 7. Nem akartam, hogy Adriennek is valami baja essen. Feláldoztam magam, miatta és utánam ugrott. Mégis miért? Annyi gondot okoztam már neki ez alatt a pár nap alatt.