Nagyon szeretünk utazni és főleg az a legfontosabb, hogy együtt négyen tegyük azt. Itt megpróbálom leírni a nyaralásaink történéseit és bemutatni képekben ahogy mi láttuk. Persze nem csak köveket fényképeztünk hanem egymást is. A nap hátralévő részében még fürödtünk és pihentünk.

Hónapokkal ezelőtt - amikor éppen döcögött az idő - nem is hittem volna még, hogy eljön majd ez a nap, amikor megmutathatom nektek az összefoglaló bejegyzésem az amerikai évemről, az amerikai au pairkedésemről. Rengeteg érzés kavarog bennem, iszonyú nehéz egy évet lezárni - legyen szó jóról vagy éppen rosszról, nagyon nehéz. Valamiért én nagyon szerettem volna oda menni, és nem turistaként. Mert turistaként az ember mit csinál? Kockáztassak vagy megszokjam és beletörődjek? Mindi.

Milánótól fél órányi vonatútra van Pavia. Az útikönyvünk szerint ma már egy meglehetősen álmos kisváros, pedig a 11. századig a Lombard Köztársaság fővárosa volt. A Viscontiak idején szellemi központtá vált, ekkor alapították az egyetemet, mely Olaszország egyik legrégibb egyeteme. A Doumo-t 1488-ban kezdték el építeni, de kupolarésze 19. századi, és magasan a város fölé emelkedik. Ottjártunkkor épp felújították ezt a részt, így nem is került rá a fényképeinkre. A város folyóját, a Ticino-folyót, mely a v.

Egy új blogom van, ahol mostantól az utazási élményeimet és au pair kalandjaimat fogom megörökíteni. Jelenleg Oroszországban, Szibériában vagyok au pair szeptember végéig. Utam végén Moszkva városát fogom felfedezni. Ha minden jól megy november-decemberben ismét az Amerikai kontinensen leszek.

Járjuk, hát körbe ezt a mesés helyet, még ha csak virtuálisan is. Neki is nagy melege van. Mindegyik állat a hőségtől csak feküdt és feküdt. Na, ő megéhezett egy picit. Zebra sem volt túl mozgékony. Ki zavart meg táplálkozás közben? Pelikán a kedvenc madaram.

Hihetetlen hogy ezt kell leírnom, de sajnos az én erasmusom lassan közeledik az utolsó lélegzetvételekhez. Próbálok magamba szívni még még még több emléket, történést, amennyit csak lehet még ebben a 2 napban.