Ma van az a nap, mikor kimondhatom, írhatom, hogy a Disturbya egy éves. Igen, számomra hihetetlen, hogy egy évvel ezelőtt izgulva, remegve osztottam meg az első bejegyzést! És a sztorinak még itt nincs vége. Jönnek még csavarok, szomorú pillanatok. Ti, akik mindig itt vagytok velem. 8211; húztam én is ú.

Itt is lenne az új rész. Köszönöm a sok türelmet! Ekkorra már tél volt, hideg volt és havazott. Az első nap amikor havazott, sokat gondolkoztam. Felmentem hozzád, és láttam, hogy a párnádba sírsz. Megsímogattam a hajad, és édes szavakat suttogtam a füledbe. Mondtam neked, és megsimítottam az arcodat. Mosolyogtam, és megvontam a vállam. Nincs is nevem, igazábol.

Szeretném nagyon szépen megköszöni a 15 feliratkozott! Tudom, hogy most az elején még annyira ne izgalmas, de ígérem, hogy következő rész nem lesz ennyire unalmas, de mint a legtöbb író tudja valahogy be kell vezetni egy történetbe az olvasót. Amúgy nagyon sajnálom ezt a sok késést, de a vizsgák itt vannak a nyakamon. 8211; szóltam a pult mögött álló haveromnak, aki erre felkapta a fejét és érdeklődve nézett engem. 8211; Hányra legyek ott? 8211; Te csak? .