Egy történet, melyben a szerelem útjába maga a sors áll. Elnézést, hogy csak most pótlom a díjaitokat. Remélem sok novellapályázatban részt vesztek még. Azok, akik már régebb óta követik a blogom, emlékezhetnek a Klaroline versenyre.

Hatalmas mackóölelés mindenkinek, szeretlek titeket! Nyögtem miközben egyre erősebben szorított a mellkasához. - Jól vagy? A rohadt életbe felfogtad amit mondtam? Rázott meg és egyre inkább eluralkodott rajta a düh. Pár percig mégsem tudtam szólalni ugyanis gondolataim egészen más helyeken jártak. Ez most mi akart lenni? Úgy látom el kell beszélgetnünk.

Hosszú idő után ismét belevetettem magamat az írásba ezen a blogon is. Egyenlőre csak egy részletet hoztam de remélem ez elnyeri a tetszéseteket! És köszönöm a sok biztató kommentet! Remélem most is kapok párat. Teljes fejezet holnap várható! Na de elég a dumából, jó olvasást! Az hogy újra a karjaimban tarthattam és átölelhettem mindennél többet jelent számomra. Bizonytalan vagyok abban hogy akkor is helyesnek fogja tartani cselekedetünket. De most már teljesen biztos vagyok benne.