Vagyis most épp nem tudom hányan olvassuk ezt a kis részt, de remélem vannak köztük emberek is. Irtóra szégyellem a fejem, hogy több, mint egy év kihagyás utána visszatolom ide a képemet. De higgyétek el kellett nekem ez a kis szünet, ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt velem, érettebb és talán jobb író lettem. Jó reggelt, szépség! Motyogta álomittas hangon, ami inkább morgáshoz hasonlított, mint emberi beszédhez.

Hali srácok, itt a következő. Nagy nehezen sikerült címet találnom az egésznek. Jó olvasást, nép! Kívülről csak az látszott, hogy a péppé vert test néha megrendül. William szeme nem látszott az arcát borító foltoktól és az alvadt vértől. A húsom továbbra is rágják a kis bogarak. A gyötrelem végérvényesen is magával ragadta.

Ez a nap is eljött. Nem, ez nem a megfelelő kifejezés, amit kerestem. Nyugtalanság, zaklatottság jobban leírná, amit jelen pillanatban érzek, itt állva a bankett helyszíne előtti járdán. Egy kicsit feszengve megigazítottam a ruhám, mert a tökéletes visszavágás gondolatától is elkap az idegbaj. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. De ne szaladjunk ennyire előre. Mi az Petra, megbetegedtünk? Kérdezte Gabi mindentudó módon.