Jézusom, de rég írtam ide. Rettenetesen sajnálom tényleg, de most azt hiszem sokak számára egy jó hírrel jövök. Az utóbbi egy hétben gondolkodtam a blogspoton lévő blogjaim sorsán, és arra jutottam, hogy folytatni fogom mindkét történetem. Viszont, a rosszabb hír, hogy nem itt. Sajnálom, de egyszerűen teljesen elhidegültem a blogspottól, már olvasni se járok fel ide, egyszerűen nem szeretem. Több mint egy hónapja kések, és igazából .

Meghoztam a legújabb fejezetet, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Nagyon örültem az előző fejezetnél a hozzászólásoknak és a pipának. Továbbra is kérlek titeket iratkozzatok fel, pipáljatok és komizzatok. Nagyon sokat számít a visszaigazolás, így aki olvassa a blogot kérem iratkozzon fel, vagy legalább egy jó voltot hagyjon maga után, hogy tudjam hányan vagyunk.

Üdvözöl anya, örök jó kedvet sugározva. Reggelt - nyöszörgöm - Öhm. láttad már az új szomszédokat? Jessy nem emlékszel, hogy pont a múltkor voltak nálunk? Kérdezi, és érzem az enyhe ijedtséget a hangjában. Megijedt ,hogy nem emlékeztem rá és biztos amnéziában szenvedek. Ha még nem volt eddig szerencsèje hozzá, akkor majd eljön annak is az ideje, inkább nem keverek most ezzel port. Hogy mivel telnek a hétvégéim? Ez ovis számolásban pont három.