Olyan kecses, gyönyörű és édes. Kis napernyőjét feje fölé tartja, hajacskája tűzve - csavarva. Szeme ürességbe tekint, ajka nem mosolyodik. Tartásában büszke, mindene a küllem. Fűzője szoros, ruhája csokros, orcácskája mindig bájosan piros. Kényes kis kezét kesztyű díszíti, haját csipke kalap szépíti. Jól ismered őt, távolról s közelről, hiszen kis szobád titkos polcára kerül. Messze még a Vész! A lehetősége.

Hosszú tinta zöld színű szára volt. Ezen a száron, egy még ki nem nyíló virág nyílott. Egy mező közepén talált rá, ahol ezen az egy gyenge szálon kívül ezer és ezer hajtás várta még minden reggel a felkelő napot. Egy virág, ami egykor élt, és most elvesztette a világát. Egy hosszú barna hajú lány talált rá. Gondolkodás nélkül letépte , és futott tovább a mezőn , miközben a kezében szorongatta. Majd aztán végül egy szirom maradt.

OKKAL TALÁLKOZTUNK szóval vagy lecke vagy, vagy áldás. Remélem az utóbbi! EGY GYENGE PONTOM VAN. hogy ROHADTUL SZERETLEK! HA SZERETSZ VALAKIT - legyél elég bátor ahhoz, hogy elmondd neki. Vagy legyél elég bátor ahhoz, hogy végig nézd, ahogy más szereti őt. BÁRCSAK - minden reggel a mosolyodra ébredhetnék! NEM NEHÉZ- valakit találni , aki azt mondja neked szeret . Viszont nehéz megtalálni azt , aki tényleg komolyan is gondolja . Pff de engem ez nem érdekel .

Eddig azért nem tudtam mert újfent elromlott a gépem. Itt a legújabb blogom, bár még csak a prológus van fent. Nos igen végül megcsinálta kedves bátyám a gépem de bár ne tette volna most, hát igen ezzel el kell búcsúznom. DE NEM AKAROK! Gyerünk már, csókot! .

Bízom benne, hogy hagytok egy-pár kommentet. Magatok után, ha tetszik. és akkor is, ha nem. Engem feltétlenül érdekel a véleményetek, ne fogjátok vissza magatokat! M- Legközelebb, kérlek, ne csapd be ilyen erősen az ajtót. M- Na, indulhatunk? A- Szeretnélek megkérni rá, hogy tegyél ki a kórháznál. M- Úgy sem fognak beengedni. Idegesítő volt, de marhára! A- Ó, bemutassam? A- De .

Olyan fenséges, szép szelemek. Szabadságom, talán túl sok. Hogy nem kell aggódnom a közelségtől. Ami mindig a bajtól választotta el. Nem maradt már semmi az, ami volt. Lelkemen ott a szégyenletes folt. Nem tudok soha tükörbe nézni. Nem bírok most már semmit sem kérni;.