Szánom-bánom, hogy ennyire elhanyagoltam, ezt a történetet. Most, újult erővel és kinézettel próbálok, mindenkit kiengesztelni! Remélem tetszeni fog a rész! Mi húsz perc után feladtuk! El sem, hiszem, hogy mennyi értetlen ember él a földön! Csaptam össze a tenyerem. - Mi a mai program? Egy sajtókonferencián mondjátok el, hogy miért is történt minden, és azt is, hogy segítetek egy lánybanda karrierjét beindítani. Ennyire élvezték a tegnapit? .

Vissza a múltba az igaz szerelemért. Édesanyám, olyan szomorú az életem! Milyen jó volna, ha itt lehetne velem! Soha nem enged a társaimmal játszani. Mindig csak az ő szavát kell lesnem, s ha nem ugrom azonnal óhaját teljesíteni. ordít! Folyton azt ordítja, hogy Will gyere azonnal. Pedig én igazán próbálok jó gyermeke lenni. - elcsuklik a hangja, szemeibe könnyek gyűlnek. - Édesanyám megesküszöm, hogy soha többé nem szólíthat engem Willnek senki.

Szóval, a fejezet jön, csak lassan. Mint, látjátok, új a design, de ami miatt, az Off bejegyzést elkezdtem, az egészen más miatt volt. Hogy, mi végtére is kezdtem ebbe a bejegyzésbe? Nos, azt hiszem, nem szeretném a blogot megemlíteni, hiszen azt nem tehetem meg, de remélem, olvassák majd, a szívhez szóló kommentemet. Egy perc alatt felhúztam magam. Hogy miért? Tudjuk, hogy ez nem tűnik egy építő kritikának, de ha minden hibát ki akartu.

Azt hittem megbeszéltük még a turné előtt, hogy az öltözőben nincsenek kurv. - állt meg előttünk egy srác, mire mindketten szétrebbentünk. Kipirulva sütöttem le a szemem, és nem bírtam megszólalni zavaromban, de szerencsémre Luke igen. Calum, ő itt Destiny. Ő is vörös volt egy kicsit, viszont a hangja éppen olyan magabiztos volt, mint mindig. Ja, ő az az újságíró, akiról meséltél! Pár pillanatnyi csend után én szólaltam meg. Nyugi, nincsenek hátsó szándékaim.