Ültem a régi életem romjain - én legalábbis így éreztem magam a New York-i lakásomban. Keeila az egyik fotelemből nézett. A lábait maga alá húzta, nagy szemeivel mindenféle ítélet nélkül nézte az arcom. Alig két napja még a meglepetésbuliján voltunk, most itt volt az ideje, hogy elmeséljek neki mindent, amit nem mondtunk el. Vagyis, hogy miért és hogyan szakítottunk Sebastiannal. Együtt érkeztetek a partimra! Együtt mentetek vissza a szállodába. Akkor miért is szakítottatok? .

Reggel simogató kezek érintésére ébredtem. Riadtan kaptam fel a fejem, de ez a riadtság csak addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy Cris-sel töltöttem az egész éjszakát. Igen, utána már nem riadt, hanem egyenesen ijedt lettem. Nem túl jó párosítás, de külön-külön sem jobb egyik sem. Igen, lehet, hogy nem is ijedt, hanem rémült voltam.

Nem akarok sablonos nyálas búcsúkat írni,de úgy döntöttem,hogy így befejezetlenül,de bezárom e blog kapuit. Drágám,mi a baj? Szólítottam meg,felém közeledett,és szorosan magához ölelt. Én se,de mi van? .

Igen, tudom, hogy régen volt rész. Csak nem nagyon akart jönni az ihlet. Viszont most itt van, és még egy későbbi részt is megírtam előre, a személyes kedvencemet. Neymar azt szeretné, ha visszajönnék. Mivel azt írta, érezzem magam otthon,. Felkaptam a ruháimat és elmentem zuhanyozni.

Kerek egy hónapja nem volt már rész. Legközelebb hamarabb hozom a következőt, I promise! A szívtipró megint itt hagyott? Tolta elém a kedvenc csokis sütimet Brad. Összefutott a nyál a számban. A világ legjobb süteménye feküdt előttem a tányéron, mégsem nyúltam hozzá. Így is volt mit leadnom. Van valami más dolgod mára? Van kedved sétálni egyet? Borzongtam meg, mikor kinéztem az ablakon. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó. Jól áll neked a piros.