Régen jártam lent a pusztán, tervezgettem is a hétvégi lemenetelt, úgyhogy a szombat éjjeli havazás pont kapóra jött. Ha jobban belegondolok, közel nyolc éve járom ezt a tájat fényképezőgéppel, és alig alig akad néhány havas képem róla. Ahogy világosodik, már látszanak az őzek. Helyenként valóban ameddig a szem ellát, a behavazott vetésen, néha libákkal vegyesen mozognak. Csak gurulok végig a jól ismert helyeken, jobbára csak a műúton, letérni arról kocká.

Két expó után gyanús lesz neki a dolog és továbbáll, a kukorica széléből fordul még vissza, nem akar hinni a szemének. Gyorsan elhelyezkedem a fűben, majd hívom. Előttem egy hajlat húzódik keresztben, abba sétál le. Át már nem jön rajta, de ígyis vágatlanok a képek, csak portréra jöhetett volna közelebb. Hajnal ismét a területen ér. Ugyanezt a területet nézem végig úgy dö.