Köszönöm az új fejlécet Rolandnak! Nagyon passzol a történet alakulásához! 2014 május 17. Köszönöm aki még olvas és velem van. hisz tudom rég nem írtam már nektek! Most itt az új rész és teljesen új külső is érkezett vele. Gyönyörű vagy-, nézett végig a jégember. Köszönöm-, pirultam bele bókjába. Kimi udvariasan kihúzta nekem a széket majd ő is helyet foglalt s a pincér már kezünkbe is adta az étlapot.

Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

Cirka egy év kihagyás után, az idei bajnokság első versenyének napján meglepetésnek kapok egy részt, amit már nagyon régen megírtam. Mivel ma Kimi győzelmet aratott boldogságomban felkerestem a régi ficiket és elolvastam a sajátomat is. Kiss Odett, hol a fészkes búbánatba tűntél el közel 35 órára? Már ott tartottam, hogy a rendőrséghez fordulok! Nézd .

Másnap reggel egészen korán indultunk haza. Kiélveztük a nászéjszakánkat, de szükségünk volt már a kislányunkra is. Természetesen bíztam Lénában, tudtam, hogy a széltől is óvni fogja, de azért mégis csak a kislányom, és mindennél fontosabb. A házba lépve teljesen ledöbbentünk. Mindenhol törött üvegmaradványok, szétdobált holmik. Abban biztos voltam, hogy mi nem így hagytuk itt a násznépet, így tudni akartam mi történt. Én és az a fotós csávó.