Minden bizonnyal elérkezett a legutolsó, végső bejegyzés a blogra. Annyi mindent kéne most írnom ide, ám nem tudom, meddig jutok. Valahogy februárban kezdtem írni ezt a történetet, talán 7-én, ha jól emlékszem. Az egész egy kósza, érdekes és izgalmas gondolatból szökkent szárba. Meglepő lesz talán, amit megosztok veletek, de ez a gondolat nem volt más, mint a családon belüli erőszak. Nem tudom, hová lennék a sok gondolattól és érzéstől, melyek.

Kedves Olvasó, örömmel fogadunk blogunkon! Hogy mit találsz itt? Verseket, novellákat és cikkeket mindkettőnktől. És versenyeket, amiket közösen rendezünk. A blogunk, nyugodtan nézz körül, ha pedig bármi megjegyzésed lenne,. Romantika a lapok között- avagy, hogyan ne csöpögjön nyáltól a történetünk. Romantika a lapok között- avagy, hogyan ne csöpögjön a nyáltól a történetünk.

00 My pleasure to meet you! Nem is tudom, hogyan kezdjem megmagyarázni az eltűnésemet, hiszen nincsen értelme, tudom. Csak az elmúlt pár hónap kicsit megterhelő volt számomra, és nem is nagyon tudtam fent lenni, hogy közöljem, hogy egy kis szünet lesz az iskola végéig. 00 My pleasure to meet you! Nem más mint az Ördög. Igaz nevén Robin Cox, aki a világot szeretné meghódítani. Magának akarja tudni, ezzel minden katonai, légi, állomást megszüntet.

Köszönöm, hogy a számotok nem csökkent, hanem gyarapodott, és nem hagytatok cserben ezekben a hónapokban. Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt, de sajnos az elmúlt egy hónapban sok minden a nyakamba szakadt, és nem tudtam új részt írni. DE most megérkeztem, itt vagyok, és sokkal aktívabb leszek, mint amilyen az elmúlt időszakban voltam! Csak az rosszabb a félelemnél, ha egyedül félsz! Komolyan mondom, nem hiszem el! .

Kedves, drága, egyetlen Olvasóim! Tudom-tudom, nagyon-nagyon-nagyon rég nem írtam már, majdnem egy éve. Borzasztóan sajnálom! Lehet, hogy már meg is feledkeztetek rólam és most csak ámuldoztok a gép előtt, hogy jéé, én egy ilyen blogot is követek. ÉS ezek után én pedig abban reménykedem, hogy kíváncsiságotokban rákattintotok a linkre. Ha így van, akkor úgy tűnik marha nagy jóstehetséggel rendelkezem. A bejegyzés még nem ért véget! Továbbra is várom vél.

II Rész - Az üres folyosó. Az események szélsebesen suhantak el a fejem fölött. Még arra sem volt egy szemernyi id. Kat - valamint a t. T, amit hirtelen a fejemhez dob. Jra, egy ismeretlen, ugyancsak nem mindennapi, hatalmas emberrel az oldalamon, sétáltam a végtelenül hosszú folyóson. Magam sem tudtam, hogy miért és hova. Most egy teljesen más útvonalon haladtunk. Igaz, nem sokkal különbözött az el. Ul, hogy sokkal t. Kban Nem tudtam, hogy mit gondoljak.

Nem gondoltam volna, hogy újra itt kötök ki, de megtörtént. Nem sokat szeretnék erről beszélni, a lényeg, hogy a blogot nem zártam be, hátha egyszer majd újra lesz ihletem, és tádám itt vagyunk! Egy barátnőmtől kérdeztem meg, hogy szerinte kitöröljem a a régi - elég ciki - írásaimat, mire azt felelte, hogy ne, mert azok is tőlem származnak, hozzám tartoznak, és megmutatják azt, hogy mennyit fejlődtem, így nem törlöm ki őket! Mondta valaki, hogy a művészek normálisak? A vonat abl.