Úgy csak könnyebb az élet, ha lebegünk. Faágak közt libben át a szél. S már a messzi határon szökdécsel. Sóhajtom a télnek, miközben. A nap hullámokban ontja rám sugarát. Zöldelő fűben széttaposom álmaim,. Leszakítok egy ibolyát, szélben eleresztem. Zizzen egy levél, csak engem. Engem forgat a láz éjjelenként. Amíg felhők vándorolják körbe az eget.

Írnom kellene, de ehelyett a bloghoz fordulok, ugyanis nemrég értesültem róla, hogy Maggie Estep elhunyt. Ismertem Maggie-t, mint költő, író és előadó már évek óta, hiszen a csodálatos Kelly Sue De Connick neki dolgozott, Kelly Sue régóta a barátom volt és mindig azt mondogatta, hogy biztosan kedvelném Maggie-t, ahogyan ő is engem;. Az éjszakán, amikor végre sikerült beszélnünk, azt mondta,. És pontosan így éreztem én is.

Közleányok, közlegények, jöjjön zsarnokunk közleménye! Erre menj tovább, vándor. Eva, köszönöm, hogy megkerested a Múzsám. Erre menj tovább, vándor. I was born on 4 Janua.

Mert kellett nekem egy olyan, amiben ők találkoznak. A csupa szív Tom egy napja a morcos Lokival, csupa fluff, Loki egy kicsit szomorkodik, de ő mikor nem. El sem hiszem, de van friss! A többi novellát a Firkálmányok oldalon találjátok.

Egy helyszín, három jelenet Thor és Loki életéből. Egyszer volt ez fluff is.

Az a dupla drabli Gattaca-flangst, amellyel már vagy két hónapja tartozom magamnak, és el is kezdtem írni valami hasonlót, de ee, kisiklott. És oké én vágom, hogy a Gattaca az individualista önmegvalósítás meg minden, ami úgy néz ki, mint az unikornishányás, de nekem akkor is csak identitáskrízisek és Jean Genet jutottak róla eszembe. Meg az, hogy ez ám a pofátlanul grandiózusan fényképezett kis kurva.

Fanfic blog vérkönnyek virágkoszorúk barokk körmondatok fiktív meleg karakterek. Depresszív gondolatok blog formájába öntve, olvasáshoz erősen ajánlott forró tea, és vastag pokróc. Peanut Butter-Wedding Cake, ami egy csodálatos Destiel fic angolul itt. Nézzetek át Plitty-Plattyhoz, és mondjatok neki sok szépet.

Messze a ködben egy rég elfeledett vár körvonalai tetszenek. Büszkén magasodik a dimbes-dombos fűtenger fölé, távolró figyelve a legelésző nyájat. A csípős szél átfúj a kardigánomon, egy pillanatra összerezzenek, de a kezemben tartott termosz még melegít. Lassan török előre a térdemigérő zöld hullámokon. A dombon állva bármerre nézek ugyanazt látom, birkák alattam és felettem is. Lebukdácsolok a zöld lepel fedte lejtőn. Már hallom a tenger moraját.

Na de mi van akkor, ha egy képregény adaptációt nem a Disney szponzorál? Inkább ajánlónak szánom ezt a bejegyzést, szóval nincsenek spoilerek. Sosem értettem mi a jó a videójátékokban, mindig abszolút kívül estek az érdeklődésemen. És még véletlenül sem gondoltam volna, hogy olyan színvonalon képesek elmesélni egy történetet,. Mint egy könyv vagy egy film. Aztán játszottam a The Last of Us-al.