Segunda-feira, 29 de fevereiro de 2016. Aquele em que eu me apresento. Aquele em que eu me apresento.

A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt. Hé - kocogtatta meg a vállamat egy ismerős férfi kéz, mire riadtan fordultam irányába. - Jól vagy? Kérdezte aggodalommal az arcán, ami rekedtes hangján is ugyanúgy érezhető volt.

2 Fejezet - Ne félj tőle. Egész éjjel alig aludtam valamit. Csodálkozva láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli korán kelő. Victoria, aki a szomszédomban lakott, pár saroknyira ő is futni indult. Észre vett, így megvárt. Szia - köszöntem oda érve. - Futunk együtt? Hallottam egy kissé dühös hangot. Fel néztem és Daniel előttünk állt összefont karokkal. Kérdezte idegesen Victoria és fel ki szállt karjaim tartásából. Futni jöttem és te? .

These are the mumblings, ravings, and rare pearls of wisdom of a sub-culturally complex academic mind. The morning musings of the zooarch labrat. Filed under poetry, life and motorcycles. It is somewhat universally understood. But why does goodbye hurt. Why does it hurt so bad when I know. It is goodbye to you. It hurts my heart to say it. Hurts my soul to hear it.