Deák László iskolalelkész, kerületi missziói lelkész. Bizonyára sokan hallottatok már róla, hogy a Kispesti Evangélikus Egyházközség. Megtisztelő a hívás, örömmel, lelkesedéssel, és Isten előtti alázattal készülök az új szolgálatomra. augusztus 31 -ig szolgálok a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban, utána átadom a stafétabotot utódomnak B. Győri Gábornak, az iskola minden munkatársának majd augusztus 2.

Furcsa dologra jöttem ma rá. Arra, hogy a mostani élethelyzetem nem érzem annyira értékesnek az Úr előtt, a mostani próbákat bagatellnek gondolom bizonyos szinten. Pedig később sem lesz könnyebb az élet. Mert mik a próbáim? Mindegy, mi a próba, a lényeg, hogy ezáltal edzeni akarja az Úr a jellemunket, és végre elérni egy.

Az út mellett haladva felkaptam a fejem - az őszi nyárban kihajtott valami mezei virág, én pedig azon gondolkoztam, hogy hogy is van ez. Persze nem lennék bölcs blogírnok, ha erről nem jutna rögtön valami okosság az eszembe.

Olyan világosan beszél az Isten és mégis olyan könnyen becsapom magam azzal, hogy velem minden rendben van, mert egyszer kimondtam az igent Jézusnak. De vajon ez elég? Vajon ennyi a megtérés, az Isten követése, a keresztyénség, hogy egyszer valamikor nagyon megérintett valami? Ezt pedig nem elég egyszer megtenni, hanem folyamatosan, .