Ismét itt az új fejezet ideje, mint mindig, most is nagyon izgulok, hogy mit fogtok hozzá szólni. Azt elárulhatom előzetesen, hogy ismét felbukkan majd egy fontos főszereplő, remélem, hiányoltátok már! Hálásan köszönöm a sok-sok kattintást, illetve a díjat, amit kaptam, az előző bejegyzésben olvashatjátok el. Illetve az merült fel bennem, hogy vajon érdekelne-e titeket néhány érdekesség a történetről és a sztoriról? Lyanna hálás volt Ros szeretetéért, de a t.

Kivárja még a harmadik évad kapcsán a szokottnál is jobban a nyarat? 2015 március 12. Bucky Bucky és még egy kicsi belőle meg Steve-ből. Feltéve, ha sikerült viszonylag jól elkapnom őket.

Meghoztam a második részt is, és ezzel együtt megragadnám az alkalmat, hogy bejelentsem a fanfic fordításból is minden héten egy részt fogok hozni, általában Pénteken. You Made Me Into Who I Am - 1. Úgy határoztam, hogy a saját történetem mellett fordításokat is hozok nektek. Nos, ez itt a legelső.

Nemigazán tudok a fejezethez mit mondani mivel két dolog is elvonja a figyelmem. Komolyan mondom, hogy nem tudom ép ésszel felfogni. És tudjátok, visszajelezni ér! .

Na de nem húzom a szót. Jó olvasást! Ha tetszett pipálj, komizz, vagy esetleg iratkzz fel. S most kivételesen nem hoztam nektek idézetet. Jó, tudom, anélkül is tudnom kéne.

Meghoztam a következő részt, és őszintén mondom, annyira belejöttem most az írásba, hogy már el is kezdtem az ez utáni részt is, de gondoltam ezt már megosztom veletek. A napokban nem nagyon volt ihletem, dolgozok szinte minden nap, meleg is van, ami elszívja minden erőmet, ha itthon is vagyok, akkor is csak feküdtem szinte. A ventilátor volt a legjobb barátom a héten. Ti hogy bírjátok ezt a tikkasztó hőséget? Ennyi is lenne, most nem készültem hosszú monológokkal.

Tudom, hogy most sokat késtem, de megvolt rá az okom. Egyrészt, mert nem nagyon jött az ihlet, másrészt pedig, életemben először eljutottam Londonba, és Párizsba. Szóval mindenkitől bocsánatot kérek kedves olvasók, ezért egy kicsit hosszabb részt hoztam most. Na, jó, nekem ennyi volt. Nem érdekelsz többé, és most komolyan beszélek, hogy hagyjál engem békén. És mégis, hova szeretnél elmenni? Szóval, az van, .

Bocsáss meg - ül le végre a tanári székre, viszont ekkor kopogás hallatszik, majd újabb nyikorgás. Miért nem tudtam elhallgatni? Most ismét mindenki engem néz. Mindenki kivéve Carolinet, ő ugyanis Stefanon legelteti a szemeit.

A legközelebbi jelentkezésemig, sziasztok! 2016 június 4. Két hét telt el azóta, hogy Nicollal a szimulációban voltunk, és X megtudta, hogy ki vagyok. Azóta próbálom kerülni mind a kettőjüket, Nicollal kapcsolatban nagyobb sikerem van, az első pár nap még próbálta keresni a társaságom, de miután midig leráztam valamilyen mondvacsinált ürüggyel, megunta. Mindig a terem sarkában ülök, egy hátsó, négyszemélyes asztalnál. Figyelem, ahogy a többiek.