Ismerős ugye? Nagyon nem számítottam a kapásra. A semmiből tűnt elő a balin, és szinte az orrom előtt vágott oda az új wobbleremnek. Rövid fárasztás végén, kézzel emeltem ki a vízből. Nem volt nagy, olyan átlagméret. Sajnos ebből a méretből több nem akadt, de több kisebb társa egészen jól elszórakoztatott. Azóta már tudom, hogy az utolsó jó sügeres napok egyikébe sikerült belenyúlnom. A hajnal végére rájöttem, hogy valószínűleg nem csak nekünk va.

Hozd létre a saját névjegyed. Ősz, Duna és persze márnák. Lakói igyekeznek kellő mennyiségű tápanyagot raktározni szervezetükben a hosszú hideg hónapokra. Tehát javában zajlik, az úgynevezett nagy zabálás, amit mi horgászok ha tehteünk, akkor igyekezzünk kihasználni. Számos forgás és ugrás adott visszajelzést arról bizony jó helyen ülünk. Tehát vélhetően előbb vagy utóbb beérik az etetés és elhúzza a spicceinket néhány marci.

2 óra az álomvíz partján. Úgy terveztem, hogy elkezdem visszamenőlegesen megírni pár kalandom, ám e blog szerencsét hozott, s megalkotása másnapján csodálatos kis horgászatban volt részem kedvenc patakomon. Tettem fel gumit 2,5 centitől 10 centiig, próbálkoztam kisebb-nagyobb házi wobblerrel, ssr5-el, míg végül. Itt vissza kell ugranom kicsit az időben. Szóval mindennel próbálkoztam, semmi. De nem is igen hittem b.