Mitől jó szerintem egy bejegyzés? Vegyes vágott. Na de hogy pár szót a tartalomról is említsek.

Itt játszódik a könyv, amit olvasok. Imádom a Sparks könyvek stock fotós borítóit, a General Press pedig úgy döntött, nem hanyagolja el az írót, hanem új borítóval kiadja a régebbi regényeit. Az Eltékozolt évek új címlapja nagyon tetszik. Szegény Simenon könyveiről nem nagyon tudok írni. Tényleg nagyon hangulatosak a regényei, novellái, de mindig hiányzik valami; egy nagyobb csattanó, feszesebb cse.

Könyvekről, filmekről, az életről. Tehát, ha nem olvasok, nem színezek, akkor még mindig butíthatom az agyamat holmi sorozatokkal és animékkel. Emellett ott a szerepjáték, amikor nem reagot írok akkor van, hogy visszaolvasok régi játékokat, amik néha nagyon jól jönnek, és néha vicces, hogy mennyire nem jegyeztem meg, hogy bizonyos karakter bátyja vagy öccse-e a másiknak. A könyv eleje még ígé.

Könyvek, filmek, botorkálások az életben. Reea a Kossuthkifli alatt kommentben azt írta, hogy sok sorozatot nem ajánlok mostanában. Igazából nem mondanám, hogy nem ajánlom őket, ami annyira rossz vagy unalmas, hogy ténylegesen nem ajánlanám, azokat általában végig sem nézem, írni meg végképp nem írok róluk. Különben is nézőpont kérdése, hogy kinek mi tetszik. Itt kerül a képbe Maurice Grosse, a Pszich.

A férfiak, akik gyűlölik a nőket. A sűrű életprogramú, gondolkodónak, matematikusnak, dzsessztrombitásnak sem tehetségtelen, írónak meg éppen kitűnő és sokoldalú Boris Viant ezzel a könyvével mutattuk be Magyarországon 1969-ben. Tajtékos napokja Queneau szavaival korunk legmeghatóbb szerelmi regénye.