Szombat, február 13, 2016. Akkor most hányan is? Amikor a blogot útjára indítottam, még aktív macskatenyésztők voltunk. a Heartbreaker Maine Colon Tenyészet élt és virult, sok-sok minden történt velünk és macskáinkkal. Ma már csak a múlt a tenyészet. Fájdalmas érzés volt elengedni a szivárványhíd túloldalára a sok-sok.

Mostanában annyi minden történt velem, amit nem tudok felfogni. Gépiesen cselekszem, de az agyam lezár, bizonyos dolgokat nem enged elképzelni. Annyira szeretném, ha tudnék hinni. Hinni a másvilágban, a szivárványhídban, abban, hogy szeretteinkkel újból boldogan élhetünk. De a hülye, racionális agyam nem engedi.

Összevágtam és daráltam az összes faágat és gallyat, ami az év folyamán összegyűlt. Jöhet a tél, van tüzelő. Ja, nem is szoktam télen lejárni. Nem baj, majd elfogy a hűvös tavaszi és őszi napokon. Persze nem mindenki ilyen kispályás módszerekkel csinálja, hanem úgy, mint a szomszéd.

A lányok és a rettenetes kanapé. A lányok a tegnapi nap felét a kád alatt töltötték. Ugyanitt üzenet annak a három-négy olvasónak, aki szerintem kettő, vagy másfél. Az álláskereső egy terhelhető, tanulékony, egykor re.