Én csak azt szeretem, ami ellenáll nekem. Szeretem azt, aki bezárkózik és hallgat, aki keményen és összeszorított ajkakkal tart ki a kínok között, akit nem tör meg se kínhalál, se szerelem. Mosolyodott el Juniel, és nyomott egy csókot a számra. Az utolsó mondataim között volt, amikor elment négy éve. Ha viszont tényleg az enyémnek kell lenned, úgyis megtalállak, és akkor nem menekülsz el többet. Nem tudom, én is .

Több dolog, de semmi rossz! Több dologról is szó esne ebben a bejegyzésben kezdve ott, hogy kérlek segítsetek. Indultam versenyen és a legjobb írói kategóriában szavazatok fognak dönteni. Így kedves olvasó szavazásra buzdítalak benneteket ITT. Az oldalon elhelyezett modulsávban! Előre is köszönöm a segítségeteket! Na a másik, hogy az oldalak közt a részeknek is csináltam egy linket. Így nem kell visszakeresnetek a blogarchívumban az 1 évvel ez előtti részeket.

Chapter Thirteen - What is this good for? Nem kaptam válaszként mást, csak egy ajtócsapódást. Pár percig még álltam ott. Gondolatok tömkelege támadta meg fejemet. A hideg padkára ültem és az apró kavicsokat kezdtem gurigázni az ujjaim alatt. Gonosz? Vajon tudat alatt tényleg csak fájdalmat akartam volna okozni? Moyra ne csináld már! Nyújtottam fe.

Az éjjeliszekrényemen álló óra hangosan riasztva szakította félbe édes álmaimat. Dünnyögve nyúltam ki a meleg takaró alól, és a szekrényt csapkodva kerestem a leállító gombot, míg végül félpercnyi kutatás után megleltem, s haragosan rácsaptam, amiért felkeltett. Nem sokkal később a fejemet is kidugtam, érdeklődve figyeltem a zöld számokat a számlapon. Ébren vagy, édesem? 8211; anya hangja töltötte be az egész teret, mégis halk volt, mintha a földszintről szólt volna.

Please enter the sequence of characters in the field below.