Vagyis most épp nem tudom hányan olvassuk ezt a kis részt, de remélem vannak köztük emberek is. Irtóra szégyellem a fejem, hogy több, mint egy év kihagyás utána visszatolom ide a képemet. De higgyétek el kellett nekem ez a kis szünet, ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt velem, érettebb és talán jobb író lettem. Jó reggelt, szépség! Motyogta álomittas hangon, ami inkább morgáshoz hasonlított, mint emberi beszédhez.

Miért nem vagy képes megérteni? Kérdezi, azt hiszem, hamarosan elkezd üvölteni. Látszik, hogy ideges, egyben csalódott is. Nem fogok elmenni innen! Ez lesz a legjobb neked, Zoe, mindig a legjobbat akartam neked - nyújtja felém a kezét, egyre halkabban beszél, meggyőzőbben. - Miért nem hagyod, hogy segítsek? Nem jött rendbe semmi, hát nem érted? Még mindig Blake után sírsz minden éjjel, azt hiszed attól, mert nem vagyok itt, nem tudom? Ezen nem tudsz azzal segíteni, hogy elvisze.

Minden olyan furcsa, az hogy ez a boszorkány ennyit tud rólam, hogy a barátaim titkolóznak előttem, pedig már én is nyakig benne vagyok az egészben, és nem értem a titkolózást. Ki kell derítenem az igazságot, akármennyire is fájni fog, mert valahogy úgy érzem, hogy fogok örülni neki, de ha nem tudom meg, akkor beleőrülök a kíváncsiságba. Neked nem kellene aludnod? 8211; kérdezte a boszi, kissé gúnyosan. Nyugi ráérünk, nem? És először mutatkozzunk be,.

Tudtam, hogy ugyanarra gondolunk, mindkettőnk némán kémlelte a másikat. Ne sírj, kérlek sze.

Mint láttátok, az utóbbi időben nagyon ritkán hoztam új részt, és az sem lett az igazi. Elkezdtem egy új blogot, ezt pedig ideglenesen ötlethiány miatt szüneteltetem. Megértéseteket köszönöm, remélem nem pártoltok el tőlem. Chapter five - Nem is olyan rossz ez. Vagy mégis? Lana, köszönöm, hogy megvédtél meg minden - kezdte volna a vörös lány, de a másik leintette. Alig tértem még magamhoz ebből az egész r.

Nos, azt hiszem mindenkinek feltűnt, hogy mostanában nincs rész. Sok időmet emészti fel, de nem is ez a probléma igazából, mert esténként általában szoktam géphez ülni, de akárhányszor nekikezdtem a résznek, mindig zsákutcába kerültem. Egyszerűen nem sikerül megírnom ezt. A suliban minden a szokás.

Pár órát késtem a résszel, amit sajnálok, de így is elég nehezen hoztam össze. Azért remélem tetszeni fog, köszönöm a pipákat, és a kommenteket is, amint időm engedi válaszolni fogok rájuk! Megyek, hozok jeget. Pár másodpercen belül Noah is megérkezik a konyhába, csókkal köszönti a barátnőjét. Elnézem őket, mennyire boldogok, és összeillenek. Beth, ezt nem tartom jó ötletnek. Ki az az Ethan? Nem mennénk ki a levegőre egy kicsit? Csak az erkélyt tudom ajánlani, sajn.

és próbálom ezt az időt betartani, hogy ne vasárnap legyen belőle. végre ennek a hétfőnek is eljött az ideje! Köztük én is. Közben bepakolok minden fontos tárg.